Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Masaryk magyar emléke

undok fekélyt távolítunk el téged népünk testéről" — írta akkor a Národní listy Masarykról. És mi Tiszaeszlárra gondoltunk és kiteljesedésére: Siófokra és Orgoványra, a Prónay — Héj jas bandák vérkéjelgésére, egy magyar államfő országlásának első állomásaira. Tiszaeszlárra, a hazugságra, mely még 1942-ben is felízzik: a magyar fasizmus ujjongva ünnepli egy könyv megjelenését, a tiszaeszlári per vizsgálóbírájának, Bary Józsefnek 900 oldalas emlékiratait . . . Csoda, ha mások lettünk: „hazaárulók" és „csehbérencek"?! Pedig csak másfajta könyvekel olvastunk, többek között Masaryk műveit is, és, íme, közös alapra leltünk, ahol a nemzeti ellentét feloldódik az emberségakarás nagyobb és felelősebb közösségében. Állítom: a magyar fiatalság Masaryk-élménye döntőbb és elhatározóbb volt, mint nagy tömegében a szlovák ifjúságé. Mintha Masaryk megérzett volna valamit ebből a magyar nézésből, mert egyszer csak ott áll koszorújával minden kíséret és bejelentés nélkül Madách Imre sztregovai sírjánál. A nagy gesztusnak elkönyvelt milliós adomány egy magyar akadémia megteremtésére már csak a sztregovai nagyobb lépés utórezgése volt. De hol jártunk mi már akkor? A gesztust leráztuk magunkról, gyanakodtunk, sisteregtünk, kiközösítettünk: ,,A Masaryk-Akadémia a polgári kultúra ügye, semmi közünk hozzá!" Igazságtalanok voltunk, türelmetlenek és kegyetlenek, mert Masaryk több volt, mint sommásan a polgári kultúra, és más, mint az agrárszocialisták által kisajátított Masaryk-Akadémia ügye. Nagy igyekezetünkben a fürdővízzel együtt kiöntöttük a gyereket: az elherdálhatatlan örökséget, a humánumot. Ennek az európai hagyománynak volt embere és tüneménye Masaryk. Amikor Németországban könyvmáglyákkal és íróhalállal, sárga folttal és koncentrációs táborokkal, munkásüldözéssel és háborús gyújtogatással világgá szabadították a gyilkosság kultúráját, a fasizmust: újra visszataláltunk Masarykhoz. Az embertelenség sötétjében felizzott vétós alakja, és amikor meghalt, a megrendülés érzetében találkoztunk a veszélyeztetett földdarab minden jóakaratú emberével, és egymásra ismertünk egy mondatában: „Jézus és nem Cézár!" Ez a mondat Masaryk halhatatlansága: Hitler hiteles és cáfolhatatlan történelmi tanú! Hitlert, Európa gyilkosát, Masaryk már csírájában 262