Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Vigyázzatok a nappalokra! (A Mécs-probléma és tanulságai)

„Őrzők, vigyázzatok a strázsán": ez a jelszó ma mái a törvény szigora. Ébren és éberen kell maradni: ez a nappal — a józan, reális elkötelezettség — parancsa. Ez, ennyi a magatartás gerince. Az idő erkölcse és igaza: az oszthatatlanság, a totalitás egésze. Itt nincs szünet, elaprózás vagy részenkénti, időnkénti vállalás. Ha a vállalás zömét — a nappalt — kihagyjuk és elhanyagoljuk, átmenet nélkül döbbenünk gyilkoló holdkórosokra, az éjjel rendjére, és a vád és az átok, amit a rémvalósítókra, a háborús gyilkosokra szórunk, részben visszahull ránk is, mert kihagytuk a látható, az ellenőrizhető valóság gerincét: a nappalokat. És itt gyökerezik a hajnalt éneklő és a gyilkos holdkórt leleplező Mécs költői tragédiája. Nincs nappala. Nincs valóságpróbája: folyamatossági hitele. A magatartás egésze: az időtállás folyamatossága. Hajnal és nappal, est és éjszaka azonos hőfokú permanenciát igényel. Mi adott hitelt Ady háborús humanizmusának? Mi biztosította az embert az éjjel rendjének embertelenségében? Ady nappala. A megszakíthatatlanság folyamatossága: a magatartás egésze. Csak aki békében fedte fel a magyar nappalok sötétségét, úri hazugságait, lehetett az éjjel rendjének — az imperialista háborúnak — is hiteles elmarasztalója. Ady háborús vádja nem váratlan ismeretlenre döbbent, de ok és okozat cáfolhatatlan törvényére! . . . Napjaim tetején ülök . . . . . és szavaim messze, kakastollak közt portverve menetelnek! így kezdődik egy Radnóti-vers a Férfinapló ciklusból. A költő — akárcsak Ady — magyar földszegények hétköznapját, valóságát vállalja. Szavai — akárcsak József Attila „tűnődésében" („még nem gépfegyver züm-züm e betű") — port verő golyóként zavarja a szegényt kurgató kakastollasokat: beszélnek, hadakoznak, figyelmeztetnek, lázítanak. A valóság adta szavak a valósággal menetelnek — változtatásra. A költő teljes tudatossággal ül napjai tetején: a vállalás, a megszakíthatatlan elkötelezett255 \