Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Vigyázzatok a nappalokra! (A Mécs-probléma és tanulságai)

a hitleri rém-lunátikussal szemben a görcs feloldódott, és a költő szava tett lett: pozitívum. Ez azonban egymagában még nem hatálytalaníthatja egy költői pálya nagyobb potenciájú nehezékeit, negatívumait. Adjuk meg az ambivalenciának, ami az ambivalenciáé! A hold háborús viszonylata nem véletlen. A hold a háborúellenes költészet fontos motívuma, tartozéka. Nem csoda, ha olyan feltűnően nagy — egész külön tanulmányt igénylő — helyet foglal el Ady háborús lírájában. Gondoljunk csak a különös, különös nyáréjszakára: „csúfolódóbb sohse volt a Hold". A második világháború fokozottan húzta alá Ady ítélő rögzítését: ,,ez az éjjel rendje": Mert a hadak megsokasodtak, Mert a vadak elsokasodtak . . . Mert az éjnek megnőtt a hangja, Mert a Rémnek ezer a hangja. Mécsnél az első rögzítés — az első világháború emlékeés eredményeképp — „szörnyű éjt" mond: ,,a megőrült csillagok mind vért röhögtek, vad vigyorral vért köpött a máskor lányos, szűzi hold" ... Itt a hold: hajnalkényszer: ,,Elég volt az éjszakából! Álmodjunk már hajnalt végre!" — Hitler, ,,a nagy lunátikus" a második világháborúban azonban újra — és most már totálisan — ,,az éjjel rendjét" deklarálta és realizálta: „Népek éje. Halk haláltánc-lanton játszik a Hold, mint sátáni Fantom. Európa történelme kormos tornyán egy Holdkóros megy a Holdhoz . . . Európa történelme ormán zeng a vér, mint víz esőcsatornán", olvassuk Mécs riadó riasztását. Mécsnél a Hajnali harangszóval kapcsolatban előérdemről beszélhettünk, most utóérdemet is mondhatunk: és a két megnyilatkozás egymásra rímel, egymást erősíti. A két vers itt úgy meredezik, mint egy özönvíz után megmaradt — vagy még helyesebben: vérözönből felmerült — két sziget. Térképezhető valóság: időnyommal, embernyommal. Olyan ez a két vers, mint két megmaradt tartópillér, melynek tetőszerkezete leszakadt: az épület nem boltozódott egésszé, egységgé. Nem lett az, amit az Élet és Irodalomban (e —1) joggal hiányol: „a magatartás egésze". 252