Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Vigyázzatok a nappalokra! (A Mécs-probléma és tanulságai)

Minden irodalom születési dátuma: első, önmagából való adekvát megnyilatkozása, kitörése és meglátása, korlátokon, határokon túli első felfigyeltetése. Minden ilyen irodalmi indulás ott és akkor kodifikálódik, amikor egy szélesebb közösség észreveszi és magába fogadja, amikor egy nála nagyobb potenciájú értékelés felmutatja, hitelesíti, jóváhagyja. A szlovákiai magyar irodalomban az egyik ilyen kristályosító pontot és folyamatot egy vers jelentette. Címe: Hajnali harangszó volt, és írója: Mécs László. Első visszhangos lelőhelye a Tűz. A premontrei rend tanár papját a magyar progresszió bécsi emigrációja tette kirakatába. A régi Magyarországon felbecsülhetetlen küldetést teljesítő Modern Könyvtár kiadója — Gömöri Jenő — által szerkesztett Tűz a Korunk egyik előpéldázója lehetett: a Horthy-Magyarországon kívül rekedt magyarság irodalmának összefogása, kifejlesztője, mely ugyanakkor a világirodalom jelenségeiről és szellemi áramlatairól is tudósított. A találkozás és kitörés pontja Mécs esetében mindenképpen a haladás vonalába esett. Amikor Mécs első kötete (Hajnali harangszó) megjelent, Gömöri Jenő szinte reklámízűen adja tudtul az önmagát és Mécset igazoló bizonyosságot: ,,A Tűz volt az, amely elhivatottságát és költészetének a szlovenszkói magyar irodalomban különösen, de a magyar irodalomban való jelentőségét is először ismerte fel, s ezt a felismerést mindenkor kellő súllyal kiemelte és hangsúlyozta: a Tűz fedezte fel őt a magyar irodalomnak s a szlovenszkói magyar irodalomnak. A Tűz lapjairól indult el mai jelentőségének és költészete mai fejlődési fokának, korszakának útja. A Tűz tette nevét ismertté és volt egyúttal serkentő kovásza költészete fejlődésének és világot ölelő, világot szerető, emberölelő, pacifista alaphangjának." (III. évf. 6. sz.) Mécs László költészete akkor revelációként hatott. A költő teljesítette legfőbb hivatását: tudatosító, névadó lett. Gondoljuk el: háború után vagyunk: váratlanul új körülmények közé zuhant kisebbségi magyarok, akik főbe kólintottan, szinte bénultan, hazátlanoknak, senkiknek, semminek tudják magukat. Tájainkon eszmezavar, bizalmatlanság, visszahúzó nosztalgia, meg nem értés és gyűlölet béklyózó légköre. Magyarországon darutollasok fehér glaszékesztyűben — tiszti szukák asszisztálása mellett — zsidót és kommunistát gyilkolnak. Orgovány — e csíra237