Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Vigyázzatok a nappalokra! (A Mécs-probléma és tanulságai)

mutatja, hogy mi képesek vagyunk az összes elégedetleneket zászlónk mellé toborozni, hogy ezek a tömegek megteszik a döntő lépést a szimpatizálástól az aktív harcig . . . Mi üzemi munkások azonban még egy további lépést várunk tőletek. Mi elvárjuk, hogy ti a ma összes elégedetlenjeit, mindazokat, akiknek nincs jövőjük, összegyűjtsétek ... Ti más fronton is harcolhattok, ahová a magunkfajta nemigen jut el, de ahol szintén meg kell vetni a lábunkat. Ti megtettétek az első lépést a megismeréshez, de aki á-t mond, mondjon b-t is. Aki a sorainkba lépett, az maradjon is meg a sorainkban, és harcoljon, dolgozzon. Ez az, amit mi tőletek elvárunk." (Az Út, 1931, 3. sz.) A pozsonyi május elsejét nem véletlenül követte soron a kossúti pünkösd: a munkásvérrel megpecsételt értelmiségi szerződés következetessége és folyamatossága. A Sarló példája világosan beszél (olvassátok el Balogh Edgár Hét próba ját): a szlovákiai magyar értelmiségnek előbb végig kellett futnia a progresszió minden állomásán: üzemanyagot felvenni, tankolni, belekóstolni minden voltba és új lehetőségbe és — továbbhaladni. A kommunizmusba érés csak a harmincas években következett be. A pozsonyi május elseje és a kossúti véres pünkösd: e történelmi folyamat döntő állomásai lettek. A néppel, munkásokkal érintkező fiatalok ezt sose érték volna el, ha partnerük nem a szlovákiai magyar proletár lett volna. A Kassai Munkás emigráns csoportjának eszmei és kulturális alapozása meghozta a maga gyümölcsét: a kelet- és dél-szlovákiai magyar kommunisták öntudata és kulturális hőfoka általános szlovákiai méretben is maximális volt, és így példamutató lehetett. A szlovákiai magyar irodalomnak — mely kezdetben és átlagában polgári irodalom volt — a Sarlóhoz hasonlóan végig kellett járnia a progresszió minden állomását. A közös, egyenlítő, kiindulópont, a magyar örökség, az iránytű, amibe mindenki kapaszkodott, Ady volt. A kezdet azonban csak utánzás, utánérzés lehetett. Az új helyzet — a kivetettség, magyar árvaság, a hontalanság érzése — főbe kólintón hatott minden vonatkozásban: volt, akit visszavetett, és volt, akit felébresztett — újra, másra, változásra. A semmi talajáról indulva akartunk elérni valahová. 236