Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - (Utózönge): Mellébeszélés

(UTÓZÖNGE) MELLÉBES Z É L É S Hogy mik vannak?! Csak ezzel a Pesten divatos szólásmondással tudom érzékeltetni fejcsóváló csodálkozásomat. Mert ez van: az előttem ismeretlen X. Y. betekintésre, bírálatra elküldi novelláit. A magam dolgaival nem tudok elkészülni, többlet az erőmből nem telik. Még csak el sem tudom olvasni a küldeményt. Megértem, ha X. Y. türelmetlen. Egy idő múlva levelet ír: „Igen-igen kikívánkozik belőlem, hogy elmondjam: nagyon tetszett az Antisematizmus c. cikk. Végre-valahára tiszta víz került a pohárba. Olyan hálát és odaadást érzek irántad, amilyet eddig ritkán éreztem. De kissé nyugtalankodom is, amiért nem válaszolsz előbbi levelemre. De ne vedd ezt sürgetésnek." Mosolyognom kell: ez bizony türelmetlen sürgetés volt. A lóláb láthatóan kilóg. De megbocsátható: kezdő írónak mi más lehetne fontosabb, mint a saját írása és a gyors, postafordultával járó kritika?! Akkoriban már inkább olvasgatva feküdtem, dolgozni már nemigen tudtam, és nemsokára ki is kötöttem szívinfarktussal a kórházi ágyon. A nyarat — a nagy hőséget — ott éltem meg mozdulatlanságban. De ott találtak meg X. Y. immár újsütetű „odaadó" sorai is: „íme most nemtetszésemet írom meg ugyancsak kéretlenül és váratlanul: csalódtam Önben, Zoltán bátyám! Hogy vetemedhet egy Fábry Zoltán tudatos mellébeszélésre, amikor kritikát ír!? Nem értem, bosszant, megcsalva érzem magam! Mert a Dobos-regényről szóló írásból nem lehet szót érteni! Fogalma sincs a jámbor olvasónak, minek nézze ezek után a Messze voltak a csillagokat: zseniterméknek-e, vagy dilettáns fecsegésnek? Nem tudni, mert Fábry Zoltán mellébeszél. Ej, de kellemetlen meglepetés volt! . . . Egymás után csalódtam olyan emberekben, akikre annak előtte minden tekintetben fel tudtam nézni: Veres Péterben, Illyés Gyulában s most Fábry Zoltánban. Már csak Németh László maradt a kortársak közül, aki úgy látszik, minden tekintetben megállja a helyét." Mit mondjak? Dühöngjek, nevessek? Elégedjünk meg 215