Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Új szlovákiai magyar regények

ság" felé billenjen. A két lehetőség pozitív egyensúlyt eredményez: a mérleg nyelvét a szellem erkölcse szabályozza. Hernádi könnyedsége, „lebegése" lelkiismereti közvetlenségből ered. Aki a lelkében dúló nehéz viharokat átvészeli és legyűri, az utána a legnagyobb könnyedséggel tud veszélyes helyzetben jó tetteket vállalni: szinte önmagától megy minden! Hernádi alakja így válik minden konvenciótól mentes reálszimbólummá: a valóság irodalommá vált adekvációjává, a szlovákiai magyar vox humana garabonciás diákjává, egy korban, amikor embernek és magyarnak megmaradni egyformán volt nehéz. Olyan nehéz volt, hogy egy ember egymaga alig bírta. A regényben Hernádi is kétalakú, kétszemélyű, kéthangú. Csak ketten együtt adják, bírják és csinálhatják a garabonciádát: az összezavarodottságot, a szembesítést, a párbeszédet, mely lényegében egyazon ember belső monológja: önkontroll kollektív értelemben. Ez a kettősség a regény egyik fő jellegzetessége. És ez csak nehezen hámozódik ki. Valaki, hol többes számú első személyben, hol énként beszélőn narrátorkodik itt. Az író kissé megzavarja az olvasót, és leckét ad fel a kritikusnak, annál is inkább, mert csak az 547. oldalon oldódik meg a kettősség rejtélye: az író és Hernádi ikerszerepe: „Felváltva és váltott vérttel hadakoztunk azért, hogy megmaradjunk, és hogy bennünk is megmaradjon mindaz, amiért elkezdtük a harcot. Csak ketten bírhattuk el, egyedül lehetetlen lett volna." Rácz-Hernádi szinte játékos magától értetődéssel futott rá erre a vonalra. A megoldás, a feloldás viszont már nem önmagától adódott: magyarázatra van szükség, alátámasztásra: „Volt idő, amikor két alakban éltem, de szerettem volna ezer alakban élni." A hangsúly — kiérezhetőn — az ezer alakra esik. A garabonciáda is valami ilyet célzott. Kettős életek kora volt ez: kétnevű emberek rejtek-muszája, megalázott, nyomorított, üldözött életek fedőnevekkel és hamis papírok, okmányok szövevényével. így aztán az ismeretlen X, az ezerarcú, rejtőző és ellenálló X regényét lehetett és kellett volna megírni. Rácz eljutott a felismerésig: ezerarcú alakban kéne élni és éltetni a kort. Megpróbálja, azonban a korlátok visszavetik önmagába, de mert a minimumot maximálisan vállalja, az arányok helyrezökkennek. Egy helyen —a zsidómentéssel kapcsolatban — azt kérdezik Hernáditól: „Zászlós úr, meg tud menteni 201