Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Új szlovákiai magyar regények

bontja, lemezteleníti: ,,A háborúkat szabókkal, hivatalnokókkal, parasztokkal, gyári munkásokkal, kereskedőségédekkel harcolják végig. Holott — és éppen ebben áll a dolgok fonáksága —, holott a szabó arra való, hogy ruhát szabjon, és a paraszt arra, hogy a földet művelje. Ezzel szemben — és ez a fontos — egyes országokban és egyes osztályok szemléletében az összes létező foglalkozási ágak legmagasztosabbika a katonai hivatás ... Az említett országok említett osztályainak szemléletében azonban a katonatiszt hivatása a háború. Erre készül, ezért tanul. És mégis, mire sor kerülne rá, hogy zavartalanul, szabóktól, parasztoktól, mesterlegényektől, munkásoktól és kishivatalnokoktól háborítatlanul űzhesse mesterségét, amelyet béke idején nem gyakorolhatott, háború idején szerényen félrehúzódik, és rábízza az egészet a parasztokra. Meg a szabókra és így tovább. Ám hol az a katonatiszt, aki béke idején a posztó fölé hajolt volna a szabó helyett, vagy felszántotta volna a paraszt földjét?" Minden igaz regény nevelést, felismerést, fejlődést célzó éducation. Rácz regénye jórészt a háború, az imperializmus, a kapitalizmus, a fasizmus destrukciójának a pedagógiai példatára. Hernádi ellenáll és felvilágosít, tanul és tanít, segít és zavart idéz. Bakafántoskodva tör borsot, kacag és bölcs. Csak el kell olvasni Hernádi és „Szigorú úr" — az anyás tanfelügyelő — közt lejátszódó jelenetet. Pokoli szatíra, gyilkos irónia ez, amikor Szigorú úr hápogó döbbeneteit csak a tanterem tárgyaival lehet érzékeltetni: ,,A foszladozó, elnyűtt szivacs sápadtan fordult a fal felé, a kopott bádoglavór ringó vize jeges fuvallattal bámult ki az ablakon ... az ormótlan cserépkályha élesen felszisszent... az ócska leltári szekrény megroppant, s felháborodott hang bukfencezett ki belőle." Emberileg az anyás tanfelügyelőnek nincs valósága: élettelen tárgyak éreztetik irrealitását. És mégis, ezek, ilyenek erőszakolták meg az életet és jelentették a bitorolt valóságot, melynek az árát másokkal fizettették! Hernádi néha szinte angyalként lebeg az egész földi apokalipszis felett. Ez a lebegés már-már könnyítésre csábítja az írót, de az is lehet, hogy Hernádi az író könnyű kezének az adekvációja. Nem tudjuk pontosan eldönteni, mert mindkét lehetőségre lennének bizonyítékaink. De épp ez akadályozza meg, hogy a regény az olcsó „olvasmányos200