Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Új szlovákiai magyar regények

oszlik, nem homályosul, de az atomőrülel révén állandósul és általánosul. A dallasi veszett ultrák és a német ó- és újfasiszták röhögve, üvöltve, lövöldözve és börtönözve gondoskodnak a bestiális folyamatosság megszakíthatatlanságáról! Amit Judit sárga csillagos rezignációja kinyögött, az ma az egész emberi nemre érvényes: ,,Az ember el lehet keseredve, ha bajba kerül, ha váratlan fájdalom éri, ha veszély fenyegeti. De ha előre megfontolt szándékkal ki akarják irtani, akkor már nem lehet elkeseredve. Akkor már csak undort és közönyt érezhet." A szétszórt kis európai zsidóközösség védtelenül ki volt szolgáltatva a hóhéroknak, a német és egyéb fasizmusok nyál- és vérkéjelgésének. De még így is és itt is akadtak mentők és segítők. Gondoljunk csak a mindenféle fajta tömeges és egyéni mentőakciókra, a dugdosásokra, szöktetésekre. Rendházaktól, zárdáktól gyárakig, munkáslakásoktól a koncentrációs táborokig egységes volt a mentőszolgálat. Gondoljunk Bruno Apitz regényvalóságára — Farkasok közt védtelen —, egy kis zsidó gyermek megmentésének kollektív hőstettére: farkasok között is védetten maradhatott meg a gyerek! Épp e napokban láthattuk e realitás fényképét- a buchenwaldi koncentrációs táborban a volt foglyok, az író Bruno Apitz és a tegnapi mentő, gyerekdugdosó kommunisták ölelhették magukhoz a már emberré felnőtt kisfiút! E kis előpéldák, ez anonim heroizmusok adják az alapot és jelentik a mentőlehetőséget az emberi nem megmentésére. A példákat meg kell látni, a tanulságokat ki kell mondani, és evidenciában, permanenciában tartani. De ugyanakkor az akadályokat is fel kell mutatni: a nagy, a legnagyobb mentőakció — a béke — nem tűr különbségeket és differenciálódásokat: a béke egy és oszthatatlan. Minden részhaszonélvezet, kizárólagosság és kíméletlenség az egésznek a rovására osztja meg az imperialistaellenes erők egységét. Megtorpantó cezúrák, visszakoztató kényszerszünetek, megkülönböztetések a közös ellenség — az atombombával zsaroló tőkés imperializmus — malmára hajtják a vizet! A regény: búcsú és indítás. A regény nem tesz pontot. A regény türelmes: vár. Várja a beteljesedést, azt, ami a lényege. A teljesítést, a teljességet. A teljesség viszont 198