Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Új szlovákiai magyar regények

reális: így volt valójában, és a kohézió — az alaphiba következtében — máig sem állt össze a régi mértékben, és a szocializmusnak, a kommunizmusnak megfelelő mé­retben. Pedig olyan egyszerű és egyértelmű minden. íme, egy Hernádi párbeszéd: „Ne feledkezz meg róla, hogy a ma­gyarok 38-ban ezrével utasították ki a szlovákokat és a cseheket a megszállott területekről," — „Én pedig mint­ha arról is hallottam volna valamit, hogy ugyanazok a magyarok magyarok ezreit és tízezreit küldték internáló és koncentrációs táborokba. De ugyanakkor olyasmit is hallottam, mintha a szlovák gárdisták is szlovákok ezreit küldték volna hasonló intézményekbe. Kiket küldtek hát, és kik küldtek? Német horogkeresztesek küldtek, magyar nyilasok küldtek, szlovák gárdisták, cseh kollaboránsok küldtek: fasiszták küldtek." A perdönlő szóhoz értünk, az eligazító történelmi érv kimondásához. Ami uszított, ketté­osztott, szétválasztott, az a mindkét oldalon jelen volt és most is lappangó fasizmus. A fasizmus a szét­választó princípium. Ahol nincs kohézió, ott azt ma is a tegnap szerzett fertőzés hátráltatja. A bíró, az ítélő és a megmentő ezért ma is csak az antifasiz­mus lehet. Hallgasd e regényben Auschwitz foglyait, a nőket, akik úgy érzik, hogy valójában nem is élték túl a borzalmakat: „Mi halottak vagyunk. Arbeit macht frei — ez állt táborunk bejárata fölött... A munkát és az embert meggyalázták. És maguknak most újjá kell építeniük mindent. A munkát és az embert is. Mi, halottak, majd őrködünk, hogy jól csinálják-e." A próba, a mérték neve változatlanul: antifasizmus. Élő halottak vigyázzák. Élő múlt, melyről nem szabad megfeledkezni! És ez az élő múlt Hernádi legszemélyesebb élménye lett. Nem véletlen, hogy döntő találkozása és tette egy zsi­dó lány megmentése volt. Emberek, civilek és nem hiva­tásos fogdmegek gyűrűjéből halássza ki: a nyárspolgári káröröm kiszolgáltatottságából. Mintha meztelenre vet­kőztetnének valakit, undok előélvezet csámcsog: „ —Ssssi­dócsillag? — kérdezte negédesen, és teljes testével hátra­hajolva, kiadósan nyálat gyűjtött." Plasztikusabban nem lehet rögzíteni. Az antiszemitizmussal lealjasított ember nyálgyűjtő portréja valójában az értelmi szerzők és végre­hajtók tükörképe. És ez a foncsor még tart: a kép nem 197

Next

/
Oldalképek
Tartalom