Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Új szlovákiai magyar regények

lehet. A félreállított félreáll: „Én ezért a győzelemért harcoltam. Most nem harcolhatok a győztesek ellen . . . Azért fohászkodtam, bárcsak kimenthetném a puszta életemet a gazságoknak ebből a poklából. A tulajdon szavaim fordultak ellenem; valóban "csak a puszta életemet sikerült kimentenem." Elvégeztetett valami, de a tisztázódás — egyértelműen, győztesen, hiánytalanul és osztatlanul — elmaradt. A problémák eltolódtak, más áttételekben és nyugtalanítón. A regény: búcsú és kezdet. A regényvég nem lezárás és lezártság, de hömpölygő folyamatosság, megszakíthatatlanság, újrakezdés: folytatása következik. A regény nem tesz pontot. A kapu csak halkan csukódik, de sose kulcsra: kinyitható és újra kitaszítható. Néha döngve csapódik be, utána síri csend; vélnéd: kinyithatatlan, és hogy, ami történt: helyrehozhatatlan; és idő múltán gyerekkéz is lenyomhatja a kilincset. Thomas Mann Doktor Faustusában az emberség szimfóniájának visszavétele egy egész nép és nemzet Hitler uszította pokolba zuhanása után tesz pontot. De a végsorokban felhangzón, a cselló magas g-je mégsem vész el a pokolba, a semmibe: „Ez az elcsengő hang, mely már nincs is, melyre már csak a lélek fülel, ez a kicsengés, mely szomorúság volt, nem szomorúság többé, megváltoztatja értelmét, és csillagként ragyog az éjszakában." A regény csillagragyogása, lelke a lírai realizmus. A lírai realizmus szívig ható vállalás, lélegzet-fojtogató mellre ölelés. Szolidaritás. Hűség. A jónak, az igaznak, a szépnek a kicsengése. Minden, ami emberségi károsodás és erkölcsi ficam nélkül vállalható. Az a líraiasság, mely a költészetet a legmagasabbrendű realitássá avatja: kinyilatkoztatássá. A lírai realizmus egyszerre és egyben válik búcsúvá és kezdetté. A búcsú szomorúsága és a kezdet izgalma fonódik itt egybe. A lírai realizmus hagyományhű és jövőkötelezett. Az egyik nem lehet meg a másik nélkül. Hernádi búcsúja egy város mellre ölelése, egy város el-elcsukló hangú mondanivalója. Romantika? A lírai realizmusban épp a romantika hangolódik realizmussá. Néhány külső azonosság nyomán, a mélyebb rokonság rovására, Rácz kritikusai Krúdy t emlegetik. Krúdy romantikája: fojtott realizmus. Szubrealizmus. Emlékvalóság. Álom, az irracionalizmus kísértése és veszélye nélkül. 13 Fabry Z.: Stószi délelőttök 193