Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Új szlovákiai magyar regények

így és ezzel lesz aztán igazi szlovákiai magyar regény: vox humana. Lett-regény: élményteljes, valóságterhes, emberségterhes. A szlovákiai magyarság életét, sorsát, sodródását tárgyaló regényeink nagy része — tisztelet a nagyon kevés kivételnek! — papirost eredményezett. Papiros figurákban nem lehet megkapaszkodni: nem lehetnek sem példák, sem példázatok. Ezt hol a szocialista alapállásból való kimozdultság, hol a magyarsággerinc hiánya akadályozta meg. A toll egy unalomig ismert séma körvonalait követte, és volt úgy, hogy a tintába az opportunizmus kavart vizet: a probléma felhígult és elmosódott. Amikor aztán egy, a magyar —szlovák probléma reális — ha nem is adekvát művészi — felmérését célzó le't-regény került a könyvpiacra: sorsa könyvzúzda lett, könyvmáglyával egyjelentésű és egyfokú perzekúciós bűnhődés. L. Kiss Ibolya regénye — Túl a folyón — lettségét, lélektől lelkedzettségét, igazát papírsorssal fizette meg. Papiroshalál volt az ára, akárcsak a csinált regények önmaguk megszabta útja: nem belülről szétbontó és szétbomló papirossors, de — az át- és széttelepítéseket objektíven tárgyaló fejezete miatt — kívülről rámért büntetés. Rácz Olivér regényének sz'ovákiai jelentőségét csak a tegnapi — 1957-es — perzekúciós béklyózás felidézésével lehet igazában érzékeltetni. Rácz Olivér lélekből leiedzett lett-regénye egy eddig magyar könyvet még ki nem hozó szlovák könyvkiadónál jelent meg, és ez az eddig tabuként kezelt, magyar kérdést sorjázó regény ma akadálytalanul, könyvzúzdaveszély nélkül kerülhet a magyar olvasók kezébe. A haladást, a változást készséggel és örömmel nyugtázzuk épp e regénnyel kapcsolatban: a szlovákiai magyar regény közös ügy lett, akárcsak a témája. A főhős, Hernádi Tivadar azoknak a szlovákiai fiatal értelmiségieknek a fajtájából való, akik a Sarlótól az Eötvös-, majd Táncsics- és Petőfi-körig jelentették itt a progresszivitás folyamatosságát. Az impériumváltozáskor Hernádinak, a filozófiai doktornak, örülnie kell, hogy az anyások világában legalább „műkedvelő tanító" lehet. És ezek és ilyenek kényszerültek leventeoktatókká: „Azon az őszön azonban már rájöttek, hogy hibák vannak a múltunk körül, és kitessékeltek a leventeoktatók közül, ami azért volt baj, mert ideig-óráig ezzel is meg lehetett úszni a katonaságot." A szlovákiai újarcú magyarok, Móricz 191