Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Új szlovákiai magyar regények

ha leküzdi gyengeségét." Egy revolveres, vasvillás grand guignolba ilyen fennkölt szavakat nem lehet beledobni, belekiabálni, átkiabálni! Itt groteszkül, lehetetlenül frázissá szürkülnek: önmagukban omlanak össze. Nincs helyük, szerepük. Ugyanilyen könnyítés, ugyanilyen panoptikum-megoldás, amikor a határváros reakciósait (köztük egy-kéi: szlovákot) egy kávéház-étterem fehér asztala köré gyűjt össze, hogy így egy csapásra, egy lélegzetre demonstrálhassa e társadalmi réteg egészét, amint előre isznak a medve bőrére. De nemcsak isznak, cigányoznak, énekelnek; tanácskoznak is: gyilkos, kommunistalikvidáló terveik is vannak, csak az összekötőt várják, az utasításokat, hogy másnap megkezdődhessen itt is a tánc. Összeesküvők, akik egy egész város szeme előtt a kirakatban ülnek, hogy mindenki tudja és lássa, hogy áll a bál, és mi készül! Az eredmény itt és így csak sematikus alakok felsorakoztatása lehet: szokványosán, minden eredetiség nélkül. A realizmus olcsó, százszorosan elkoptatott karikatúrává hígul. Petrőci regényének alaphibája: a valóságos ember hiánya. Alakjait a téma determinálja és prezentálja. Ezért válnak papirosfigurákká, sémává, szerepjátszássá és — ördöggé. A regényt, a levegőt minden más elől elszívón, egyetlenegy alak okkupálja és szuggerálja: Lovász. Lovász, a magyar gimnázium szlovák igazgatója, a város egyik legagilisabb kommunista párttagja, a kávéházi reakciós symposion résztvevője, a tegnapi Horthy-tiszt, aki vért szagoló fenevadként most újra megmámorosodva feléleszti emlékeit: egy disznóölő kés hősi meséit. Lovász, kis senki karpaszományosként került 1941 tavaszán a Jugoszlávia elleni lerohanásba: „Lovász, a fess katona győztes hadvezérként taposta Bácska földjét." Már maga ez a beállítás, ez a felnagyítás is árulkodón jelzi a figura valószínűtlenségét, egy frázis, egy séma valósággá erőszakolását. E mesterséges csírából kél ki aztán minden más. Lovász meg akar erőszakolni egy szerb leányt, de az apa lánya védelmére siet. Az ördöngös Lovász azonban kicsavarja kezéből a disznóölő kést, és leszúrja az apát. A kést emlékül magával viszi. Lovászt e tette „hőssé" avatja, vitézségi éremmel tüntetik ki, és azonmód zászlós lesz(!), majd ráadásul még szabadságot is kap. Otthon beül az úri étterembe, és mindenki hódolni siet a hősnek. 183