Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Keserű mandula

emberség ténye, jelene, múltja és jövője vonzott minden­ben. Ahol ez egyezés ténye nem állt fenn, ott légüres térbe kerülve, akár védőn, akár vádlón, ki kellett azt töltenünk a vox humana íratlan törvényével: az erkölcsi realizmussal. Hangunk a fasizmussal szemben csak így lehetett kompro­misszummentes vétó, és lehetett példa és vonzás a más hiten levők számára is. Az emberség antifasizmusáról volt itt szó! Az író mint az emberség elkötelezettje: az antihumánum leleplezője és vádlója minden viszonylatban, és így a po­litikumban és a saját térfelén is. Az író: a humánum kor­rekciója. Ez néha elodázhatatlan kötelességgé keseredik, de valakinek szólnia kell, és az író az emberség muszája. Palotai Boris regénye ilyen keserűségben fogant muszáj­szó, Keserű mandula, mint a címe is mondja. Szorongással kezdődik. Az indítás sok mindent árul el: csírájában már itt megvan minden. Zsuzsa — a munkás­lányból lett újságíró — várja haza férjét, Kálóczy György vegyészmérnököt. Az óramutató rég túlhaladt a szokásos számon, és Zsuzsa — noha semmi oka sincs rá — babo­násan megjátssza a szorongást: mi lenne, ha? . . . De Gyu­ri megjelenik, és összeszidja: ,,Azt a másik Zsuzsát szere­tem. Aki minden magyarázkodás nélkül megértette volna, hogy ha későbben jövök haza, akár hajnalfelé . . . semmi sem történik velem. Legfeljebb annyi, hogy kedvem kere­kedik kóborolni, kiszellőztetni a fejem . . . Tudod, milyen nagy vívmány az egyedüllét?!" Aztán megtudták mind­ketten, mit jelent az egyedüllét, mikor a férj eltűnik, és fogoly lesz ismeretlen bűnnel és ismeretlen helyen — négy évig! Mert a szorongás egy nap valóra válik. Haza­érve, Zsuzsa nem találja férjét, előbb azt hiszi, hogy elbújt — a játék bosszúja —, míg a háziak, a szomszédok „vér­szomjas részvéte" fel nem világosítja: „elvitték". Csak semmi pánik, biztatja magát. így telik el egy nap, két nap, három nap . . . „Biztos, hogy este beállít. Azzal lép be az ajtón: kicsit megkéstem" ... És eltelik egy év, két év, három év, négy év. Miért? Senki sem tudja, senki sem mondja. Még az anyjának sem: „Milyen ellenfél az, aki nem szólal meg?" Bűnös? Amikor az indító estén Zsuzsa megjátssza a szorongást, Gyuri épp könyvet hoz feleségének, anyagot készülő, balatoni riportjához, Eötvös Károly könyvét. Gyu­170

Next

/
Oldalképek
Tartalom