Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Fiaim, csak énekeljetek!

FIAIM, CSAK ÉNEKELJETEK! Ha egy nagy ember dől ki a sorból, zuhantában magával ránt mindent és mindenkit, gyötrelembe, végbe, halálba. A klinikai halálban magunk is osztozunk: mozdulatlanságba dermedünk. Utána minden megváltozik, átalakul. A halál a halhatatlanság kapusa lesz és mi részesei, részei az örökségnek: élvezői, élesztői, folytatói és sáfárjai. Egyszerre telünk meg gazdagsággal és felelősséggel. Telítve vagyunk: halhatatlan kincs gazdái, számadói. De jaj, ha kincsherdálók leszünk: kamatélvezők, tőkepusztítók és nem őrzők és tőkegyarapítók. A halál percén túl a nemzet, a világ, a közösség megtelik a nagyok legigazabb hagyatékával: a halhatatlansággal. Teljesség lesz: valósításra, teljesítésre felszólított egész és egység. Az örökösök a halhatatlanság realizálói: elkötelezettek. Az utódlás e fokon: méltóságba helyezés. Az emberi méltóság nem más, mint e halhatatlanságok summázó, vállaló tudata. Méltóvá kell válni az örökhagyóhoz. A kincstartók: megőrzők és továbbadok. Az öröklés, az utódlás maga a folyamatosság. A megállás, a megtorpanás, elernyedés azonnal megbosszulja magát. A hűség itt erkölcsbiológiai szerepet tölt be. Micsoda halottaink voltak: óriás zuhanások, embertelenségek, katasztrófák áldozatai, legyilkolt és hazátlanságba árvult nagyok. Gondoljunk csak Adyra, József Attilára, Bartókra, Radnótira! Amikor Kodály Zoltán halálhíre ki sikoltott a rádióból, nem hittünk döbbenetünknek, tévedést reklamáltunk: nem, nem, nem . . . Oly hihetetlen, váratlan volt a halál. Nem voltunk rá semmiképp sem elkészülve. A goethei öregkor kiteljesedő eufóriájának örültünk éppen . . . májusban Kassára vártuk — ó, hogy vártuk! —, mi mindent éleszthetett volna e sötétedő sarokban ... és akkor a halál kérlelhetetlen pontja mindent megváltoztatott, i De itt, e halálhírnél csak egy pillanatra állt el szívverésünk, és máris az újjápulzálást éreztük, azt, hogy menynyire és milyen éltetően telítődünk és hasonulunk egy életmű egészével. E teremtő pillanatban egy egész közösség 162