Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - A Csendes-óceántól a Balatonig

anekdotázott. Életében rengeteg emberei találkozott: történetei szinte maguktól kínálkoztak tanul ságvonásra. És mi más az igazi anekdota, mint példa és példázat?! íme, az egyik: Julius Fučík és Zalka Máté borozgatva, nagy társaságban a cseh Holubář lovag és Mátyás király párharcához érnek. Tudjuk: Mátyás király győzött, de Fučík revansot kér és kap a magyartól. A szocialista világ két mártírhőse nem fegyverrel áll ki egymás ellen, hanem dallal, nótabírással, népük nótafájával: ki énekli túl a másikat nyelve dallamán? Öt órán át tartott a párviadal. ,,— Derék egy nép a cseh! — tért át a prózára Mátyás király. — De a Tisza partján is megbecsülik a szabadságharcost — felelte Holubář." Két nagy halott elherdálhatatlan hagyatékáról, két egymás javát kölcsönösen megbecsülő nép szabadságszeretetéről, szabadságtudatáról van itt szó. Közvetítőn és közérthetőn, közelítőn és rokonítón. Illés Béla itt összefogta egész egyenlítőn elkötelező világunkat: minden problémánkat, minden feladatunkat. Olyan egyszerű az egész: nem kell mást tennünk, mint Fučík és Zalka Máté parolázását előbb ezres, majd százezres és milliós fokon megismételni: továbbadni és továbbéltetni. Szorítsuk meg érte köszönőn és köszöntőn a hetvenéves Illés Béla kezét. (Élet és Irodalom, Új Szó 1965) 157