Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Főszerkesztő Kolozsvárott - 2. A koronatanú

meglátását. Illyés Gyula egyik ilyen első bizonyítványa — melyet Gaál Gábor „akadozó örömmel" írt — ma szinte végszövegezésként hat: „ ... azt kell mondani róla: páratlan. Ércdallamok és dacok szerzője. Kemény és meleg. Csupa tiszta kép, fémtiszta csillogás, erőteljes foltok, sehol nincs semmi idegen, fátyol és puhaság . . . Csupa föld és valóság. Nehéz föld és dacos valóság. Réten, erdőkben, csárdákban és klasszikusok közt nevelkedett. Micsoda titkos korrespondencia ez . . . Egy kötet végre, mely idézni való: csupa öröm, hogy van, s hogy ilyen férfiasan beszél." * A még ma sem kellően értékelt Remenyik Zsigmond nagyra törő vállalkozásának, az Apocalipsis humanáriak fogantató és nyugtázó szavát itt Gaál Gábornál találjuk meg: „A Remenyik Zsigmond-féle szél zúgása nyomán a szív elnehezül, az értelem megriad ... Ez a szél másvalami: az idő teljességének a szele. Valahonnan az Apokalipszis soraiból való. Minden elsötétül, amikor ez a szél felsír." És hogy milyen termékeny és termékenyítő volt kapcsolatuk, azt a Korunk ban 1963-ban közzétett Remenyik-levelek mutatják. Annak idején én a felfedezés mellre Ölelő ujjongásával küldtem Kolozsvárra az akkor prágai medikus, Szilágyi András kéziratát: néhány fejezetet az Üj pásztorból, de a kritikát ez egyszeri csodaműről csak ő írhatta meg: az ő higgadtsága és megállapodottsága itt a rögzítő bizonyosságot jelentette. És amíg én nagy gesztussal — „pont a líra után" — vetéltem el egy lehetetlen, helyt nem álló jelszót, az itt szükséges helyes szemszöget az ő mértéktartása találta * És íme, évtizedek múltán pontosan befut e költőlét bizonyító pecsétje, az örvendetes, boldog és boldogító világbizonyosság: a világhír. A belgiumi Knokke le Zounte

ban, a hetedszer megrendezett nemzetközi költői biennálén a költészet nagydíját Illyés Gyula kapta. ,.Először a győzelmi emelvényen", lelkendezik felszabadultan az Élet és Irodalomban Garai Gábor. Mi, csehszlovákiai magyarok büszke meghatottsággal olvassuk a hírt. Illyés Gyula azon kevesek egyike, akik meglátva minket, nem írták le népük és irodalmuk számlájáról létünket és hangunkat, de mellénk álltak és felemeltek. Illyé3 Gyula hozzánk jött, hogy velünk maradjon. Legyünk és maradjunk — immár nagyobbra elkötelezetten — mi is méltók hozzá: Illyés Gyula, a magyar költő — szinte páratlan eset — még életében világnév lett! Bizonyosság! Cáfolhatatlanság! 133