Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Egy regénymodell emlékezései

Tiltakozunk a kultúrreakció egyre szemérmetlenebb fasiszta módszerei ellen! Aki tiltakozásunkhoz csatlakozni akar, az emelje fel velünk együtt a hangját, mert ha ezt a mai pofont szó nélkül tűrjük, holnap különb meglepetésben lehet részünk !" A cikk megjelenése után levelet írtam Balázs Bélának, és kértem, foglaljon állást az Az Útban az ügyhöz. Cikk helyett levél jött:* „Nem szeretnék magam is írni »esetemről«. Helyes, hogy kihasználjátok mint szimptómát politikailag. De most már kezd nagyon személyes karaktert ölteni a dolog. Ha még én is beleszólok — anélkül, hogy a cseh viszonyokat kritizálhatnám egyúttal, mert hiszen nem ismerem eléggé —, akkor majdnem reklám íze lesz. Az én véleményem az (és ezt valamilyen szerény formában közölhetitek), hogy kiutasításomat egyik legnagyobb sikeremnek tartom. Bizonyítéka annak, hogy előadásaim jók voltak, mert, bár művészetről (filmről) szóltak, marxista analíziseimnek forradalmi élük volt, és valahol a politikai valóságot érintették. Ehhez nem kellett egyéb, mint lelkiismeretes és igazán tudományos következetesség. Ez levezet a művészi produkció gyökeréig, és ez a szociális helyzetben van. Ha ott felsajog valami, az gyulladást jelent. Nagy boldogság volt nekem találkoznom a magyar proletariátussal is. Szép viszontlátás hosszú évek múltán. Hogy milyen lelkesítő és biztató benyomást tett ez rám, erről külön cikket kellene írnom. Egyáltalában nagy öröm volt Az Út körül csoportosult fiatal elvtársak munkáját is látni. . . Amennyivel munkátokhoz hozzájárulhatok — egész szívvel, mindig . . . Elvégre, még magyar író is volnék ..." Elvégre . . . De magyar földön erről nem volt szabad tudni, beszélni és írni („Magyar hajóból a magyar urak / Hazátlannak ím engem kivetettek / Zengő delfinek, édes szavaim, / Talajjá sűrűit, dús magyar szavak. / Rajtatok állok magyar televényen") . . . A Bartók-művek színlapjára neve csak 1945 után kerülhetett vissza. Közben a „Balázs Béla és akiknek nem kell" refrén minden változatban * A levelek fotokópiája Budapesten, az MTA Irodalomtörténeti Intézetében. 120