Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Tejfoggal kőbe miért haraptál?

TEJFOGGAL KŐBE MIÉRT HARAPTÁL? Milyen messze van! Világgá ment, hogy belől se öntörvényét: ,,A világ vagyok — minden, ami volt, van". Most látjuk csak ,,milyen óriás ő." Nagy lett. Mint a mosóteknő falta Mama. Aki a világirodalom legszebb, leggyengédebb hasonlatát írta — „szürke haja lebben az égen, / kékítőt old az ég vizében" — immár a világirodalom elorozhatatlan tartozéka, egyik legdinamikusabb erőforrása: költő, aki makulátlan marad, és makulátlanná avat minden elnyomásból, jogtalanságból fakadó kétségbeesett gesztust; költő, aki feloldást adhat; költő, aki kisikolthatta az árvult szegénység eget-földet rázó előlegezett bűnbocsánatát: „Tiszta szívvel betörök, / ha kell, embert is ölök". Ezt, ilyet mondani csak erkölcsi realizmus merhetett, a morál abszolút elkötelezettsége, melyet tiszta szívvel — villogó és világító fényforrásként — csak költő sugározhat, vállalhat és kodifikálhat. József Attila a tiszta szív minden nehezékével világgá ment, és ma — szabad lélek módján — súlytalanul lebeg: o.thon van mindenütt, mindenki magához vonhatja. Moszkvától New Yorkig tudnak, beszélnek, írnak róla; kóstolják, morzsolják, lélegzik. József Attila ma első számű „hírünk a nagyvilágban". Milyen törpék vagyunk mellette, kik évtizedek előtt egynövésűeknek hittük magunkat! Megrendülten, váltólázasan borzongunk és forrósodunk: kivel, mivel fogtunk kezet, vitatkoztunk, barátkoztunk és leve'eztünk! Óriás lett. Világ maga is, hallhatón, láthatón, érzékelhetőn. Magyar költő mint világirodalmi teljesség: világmondanivaló, világritmus, világtanú és — tanulság: a mindenséggel mérd magad, sziszegve se szolgálj aljas, nyomorító hatalmakat! Kint van a világban: térben és időben. Fix pont, eligazító bizonyosság: „Én nem fogom be pörös számat. / A tudásnak teszek panaszt. / Rám tekint pártfogón a század: / rám gondol, szántván, a paraszt: / engem sejdít a munkás tes'e / két mere/ mozdulat között ..." Itt elválaszbatatlanul a század, a tudás, a paraszt és a munkás van egybehangolva. Korunk törvénye, a kor8 Fabry Z.: Stószi délelőttök 113