Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Cantata profana

dióhéjban elbeszélve! Bartók pontos és szigorú látleletező! Bartók, aki a népi összetartozás, a néptestvériség propagátora, praktizálója, aktivizálója volt: összekötő és összehozó, a fasizmusban csak legszemélyesebb ellenségét láthatta: a szétválasztó princípiumot, az egymásrautaltság, a kapcsolatok szétszakítóját. De még így is, és most is akadt egy sziget, melyen nem vehetett erőt a gonosz. A Hitler kegyelméből és szeszélyéből kreált „sz^vák állam" magyarságára gondolok. Ez a kis népcsoport németellenes és antifasiszta homogenitásában csoda lett, hogy aztán letagadott példaképpé árvuljon. És ennek a magatartásnak kiváltója és megtartója nem utolsósorban Bartók volt! A fiatalok rádiós Führerek helyett az Ady-vershez és a Bartók-zenéhez igazították lépteiket, eszrnéléseiket. Ez az ifjúság dalaival hívta a nemzeteket igazságához: emberségéhez; társakat keresett árvaságában, az emberi szolidaritás énekes művéhez. Jeligéje: „Énekelj, magyar ifjúság, míg a nemzetek meghallják, s dalunkat csodálják!" Nem harci dalokat énekelt, de a béke, az emberi élet örömét és búját: az Amerikába emigrált Bartók dalait. Bartókot és Kodályt: Ady zenei rangtársait. Amikor a Bartók által népzeneileg feltérképezett és emberileg rokonított térség a nácizmus fertőző veszélyzónájába került, Bartók nem bírta többé miazmás levegőjét, vérrel szennyezett vizét, menekült, emigrált egy új szenvedésbe: a betegségkínzott, szomjúhozó honvágy gyötrődésébe. Agatha Fassett megrendítő érzékletességgel közvetít egy jelenetet. Visszhangverő helyről van szó, s Bartók hangosan kiabálta: Tihanyi visszhang! — ,,S addig ismételte, míg az egymásba folyó kiáltások elkeseredve szálltak fel az ég utolsó lobbanó fényéig ... s az ostromló szavak csak még panaszosabbakká váltak . . . egyre csak szólongatták egymást mind reménytelenebb hívással, az echó földöntúli üressége felnagyította Bartók hangja szomorúságát a szinte már elviselhetetlen kétségbeesésig." Bartók Béla kérlelhetetlen gyűlölője volt a fasizmusnak. És ezt a kirekesztést, ezt az ellenállást, ezt a megalkuvásokkal, embertelenségi maximumokkal, népirtásokkal szembeni könyörtelenséget irgalmatlan humanizmus mozgatta. Bartók antifasizmusának hőfoka: a fehér izzás. A szikrázó makulátlanság színe ez! Ha párját keressük, Ossietzky nevét kell leírnunk és Thomas Mannét, aki saját népével 110