Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Cantata profana

A román népballada — magyar kotta nyomán — csak így válhatott világmondanivalóvá. A kizsákmányoló élet és a háborúban minimumára redukált ember előtt csak a szabadság makulátlanságához, szigorúságához, a szarva­sok tiszta vizű forrásához lehetett visszaszomjúhozni. A példa nem egyedülálló. A művészettörténeti fejezetet jelentő Franz Marc, a Verdun előtt 1916-ban elpusztult német festőzseni, a legendás Kék lovas is az állatokhoz menekült, és állatokkal vádol. A lovak színe kék, a farka­sok feje nyílként hasít a térbe, talpuk alatt, szemük előtt lánglidércek nyílnak, az őzek kifordult nyaka kérdőjelként mered ránk. Hogy mit jelentett mindez, arra F. Marc csak a verduni pokol lövészárkában döbbent rá, amikor elküldték neki Állatsorsok című képének levelezőlap-másolatát: „Az egész úgy hatott rám, mint ennek a mostani háborúnak a megérzése." Marc lovai, farkasai, őzei egy távoli, egy ismeretlen félelem és védekezés merevedettjei. Az ismeret­len „X"-et később és ugyancsak a lövészárokban fejti meg. „Valami részvétes együvé tartozás, közös tudat köt össze minket. . . Az igazság egészen máshol van, mind­nyájan belőle sarjadunk, és hozzá térünk vissza." Ki nem hallja itt Bartók Cantata profanáját?! Ki nem hallja itt a beszennyezett emberség tisztaságvágyát, poshadt álló­vizektől való undorodását, a szarvasok kérlelhetetlen forrásszenvedélyét: a tisztaság, a szabadság szigorú éne­két?! „Csak tiszta forrásból" . . . És aki tegnap a tiszta vizű, hideg forrásra szomjúhozó szarvasokról énekelt, Hitler Németországában csak a „va­dállatok országára" döbbenhetett. A szervezett rablógyil­kossággal szemben Bartók alapállása nem lehetett más, mint Adyé, aki a magyar humánum exponense és állandó­sult vétója volt az első világháborúban: példamutató ember az embertelenségben! Ha Bartók némán nézi, tűri és szenvedi a második világháború magyar és emberi kiszol­gáltatottságát, akkor ma szegényebbek lennénk egy szikrá­zó bizonyossággal, egy páratlan antifasiszta tüneménnyel. Bartók már 1938-ban mindent tud és lát: „Az a közvetlen veszély forog fenn, hogy Magyarország is megadja magát ennek a rabló és gyilkos rendszernek . . . Magyarországon sajnos »művelt« keresztény emberek majdnem kizárólag a náci rendszernek hódolnak. Igazán szégyen, hogy ebből az osztályból származom." Végzetes magyar úri történelem 109

Next

/
Oldalképek
Tartalom