A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Második nap: A csehszlovákiai magyar szakértelmiség szervezkedése - Peéry Rezső: A szlovenszkói magyar irodalom válsága

kommiinben fiatalon résztvevő intellektuálisan forradalmi művészeket. Lökő erőt és tömegélményt ez a csoport az 1923 körül felerősödő forradalmi hullámban kapott. Természetesen e szellemi mozgalom kibontakozási évei valamivel későbbre esnek. Már említettem egyszer, hogy a kultura elsősorban az atmoszféra kérdése. A tömegmozgalmak, az internacionalis-szocialista konjunktura megteremtették azt az atmoszférát, amiben kibontakozhatott! az itteni szocialista világnézeti irodalom. Ez az atmoszféra a pangás, a reakció és a relativ kapitalista fellendülés idején megszűnt és Földes Sándor intellektuálisan szocialista költészete, Fábry Zoltán liraian radikális esztetikája elszigetelődött az élettől. (Ezt természetesen kárörömmel könyvelik el a reakciós szellempolitikusok.) Ma a megváltó tömeg utáni vad vágynak, a folyton csak a végső perspektívát felvázoló fanatikus hitnek a költészete, s az irókat szinte személyileg felelősségre vonó s igy a tudományos történelmi materializmustól távol álló türelmetlen esztetika ugy tiinik fel, mint a szlovenszkói reakcióvalóságnak erős antitézise. Természetesen a dialektikus fejlődésben ennek meg volt! a történelmi szerepe, bár az irók, akik ezt megcsinálták, sokszor nem jutottak tovább önmagukban, mint a polgár ellentétéhez. Nem jutottak el a világszemlélet és a konkrét élet szintéziséhez. Itt most vigyázni kell a következőkre: nem azt állítjuk, hogy a szocialista társadalomszemléleti irodalom a konkrétumokba való közvetlen bekapcsolódás nélkül nem képzelhető el. Elképzelhető, de a legnagyobb tájékozottság, elméleti jártasság, fantázia, a teóriában való gondolati továbbmozgás kell hozzá, a szocialista szellemvilágnak erős és egészséges levegője. Ha csupán az idealista világszemléleti örökség, az ugy-ugy, nem-nem van meg a gondolkodóban, aki a szocializmust kivánja Írásban szolgálni, akkor ez a valaki elhúzódva a való élettől ép olyan deklasszált lesz, mint polgári társai, azzal a külömbséggel, hogy a deklasszáltság tragikus tudatát magában hordozza. Más determinánsok mellett evvel is magyarázható a magukat szellemileg a szociálizmus szolgálatába állító írástudók ideiglenes megbénulása. A jelei ennek: Földes Sándor hosszú hallgatás után egy verskötet előszavában, ahol a szlovenszkói írástudók csődjéről beszél, a húszévesek uj és alkotó csapatát üdvözli, mint megváltó generációt, Fábry Zoltán ahelyett, hogy a marxista eszrétika elméleti studiuma után szociológiai irodalomkritikával segítette volna a szlovenszkói analizis nagy munkáját, helytelen önfunkció-felismerése folytán az aktív politika terére lépett s csak amióta Az Ut cimü folyóiratot szerkeszi, orientálódik a saját munkalehetőségei felé. Forbát Imre, a zseniális prágai költő, bohémnek az életét éli,