A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Második nap: A csehszlovákiai magyar szakértelmiség szervezkedése - Peéry Rezső: A szlovenszkói magyar irodalom válsága

vidéki dilettantizmussal szemben. Ez az egyedüli bázis, polgári bázisa a polgári eszmei tartalmú literaturának s ezt akarja most „behozni" a szlovenszkói parnasszisták kritikai éra után kiáltó csoportja. Kritikát, nivót, kritikai érát, uj könyvkiállítást; az Uj Munka Németországban kiállított címlapja és a MUDR. DARVAS fotomontázsa a Kazinczy társaság kiadásában, ez nem egyéb, mint kétségbeesett zörgetés a világhorizonton élő polgári portán. Ámde itt is történik egy vicc. Tudniillik a formai és tartalmi nívó rendszerint együtt szokott járni. Bizonyos korokban bizonyos körülmények között legalábbis igen. Ma akármennyire nívósán írok meg egy retrográd tendenciákat képviselő irodalmi alkotást, a szellem, a mondanivaló átüt a matérián s igy a nívót csak egy reakciós beállítottságú ember élvezheti. Azután a Malik-Verlagot nem pótolja a formai nivón kvalitást adó szlovenszkói könyv, ha ez a kvalitás a fotomontázsos címlapban merül ki. Kritikai érát! Mi egyéb ez, mint üzleti jelszó a kispolgár-dilettánsi múlttal eljátszott szlovenszkói nagypolgár viszszahivására. Furcsa megkésett bázis-keresés ez, mert az intelligenciának ez a töredéke eleganciából, kicsit polgári tradíciójánál fogva baloldali kulturbetájékozottságu s a szlovenszkói parnasszienek kis csapata hiába kullog utána nívójával és kritikai érájával. Maxim Gorkijban, Upton Sinclairban, Jack Londonban elsősorban a preciz dokumentáció, a becsületes élet-megmutatás, a tisztább és szociálisabb emberség az élményszerű, nem pedig a nívó, mert ez nem egy, az eszmei, gondolati és érziésbelítől függetleníthető, abszolút princípium. Az Uj Munka halála egyrészt, másrészt a hivatalos irodalom kristályosítása a kuniák és alapítványok körül, a generációs elmélet és kritikai éra, mint egyedüli szellempoiitikaii iránymeghatározás az általános passzivitásban, közben könyv-gyarmat sors (amit Barta Lajos ismert fel és tudasitott), ami belföldi mozgás, az a reakciós kispolgárság szájaize szerint csinált népmentés: Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület, Magyar Minerva és Vasárnap, a szabad mozgás teljes halála, abszolút letargia minden fronton —• evvel a szlovenszkói magyar irodalom annyira befejezett folyamat, hogv szinte történeti távlatból nézhetünk vissza rá. Ami tovább él, az már csak a polgári ellenzéki pártok kulturreferenseinek a munkája. Mikor ebből a távlatból visszanézünk a szlovenszkói magyar irodalomra, akkor meg kell állapitanunk azt, hogy múltjában az értékest, a jó tradíciót nem egyes műremekekben látjuk, hiszen ilyenek nem is voltak, hanem egy kedvezőbb atmoszféra89