A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Második nap: A csehszlovákiai magyar szakértelmiség szervezkedése - Dobossy László: A nevelés válsága

sáról van tehát! szó, de az alsó néposztályok emberméltóságának eltagadásáról. Az ókorban és a középkorban a dolgozó nem érezte annyira kizsákmányoltságát, helyzete istenrendelte csapás volt, és munkáltatójának és uralkodójának nem volt érdeke, hogy tudatosítsa helyzetét. „A nagybirtok egyes képviselőinél találkoztam azzal a felfogással, hogy a népoktatás fejlesztése csökkenti a nép fegyelmezettségét (sic!) és emeli hajlandóságát a forradalomra." (Klebelsberg: Pesti Napló 1931. V. 17.) A kapitalista termelésnek ezzel szemben müveit munkásokra van szüksége, akik amellett, hogy a munkájukat bérbeadó engedelmes tárgyak, homo oecoinomicusok is legyenek. A kapitalizmusnak tehát nevelnie kell a munkásait, a nevelés azonban os>ztálytudatositja őket, az osztálytudatosság pedig forradalmi akcióban konkretizálódik. Embereket nevel a saját rombadöntésére. Ez itt a kapitalizmus dilemmája. Ezt a dilemmát a célnak legmegfelelőbben megoldani: ez a mai tanitó társadalmi feladata. Részletmüveltséget kell nyújtania, szaktudást, vagy elvont, a tudákosság ködébe burkolt valóságelleplezést, mert az integrális műveltség osztálytudatossá s igy a kapitalizmus ellen harcolóvá tenné a munkást. A tanítónak tehát nem nevelnie, de elnevelnie kell. Ne értsük azonban félre egymást: a tanítóság nem követ el osztályárulást, mert származási gyökerek nem kötik őt a proletariátushoz.

1) Kérdés marad azonban, hogy a kispolgárság gyerme- ' kei, akik a tanítói pályára lépnek, ahelyett, hogy emelkednének a társadalmi ranglétrán, nem sülyednek-e lassan-lassan, az események nem várt alakulása folytán, a proletárok sötét és sokszor gyűlölt tömegébe. Az egyes államok költségvetéseinek a kulturgazdálkodásra fordított összegei egyre csökkennek. „Angliában például nem szavazták meg azt a törvényt, amely az iskolaköteles kornak a 14. évről a 15. évre való kiterjesztését célozta, jóllehet ezt a törvényt azért is életbe kellett volna léptetni, hogy magasabb kor„Ezt a különben eddig is ismert tényt érdekes számokkal igazolja újból a porosz kultuszminisztérium most kiadott statisztikája a tanitóképző intézetek hallgatóinak összetételéről származás szerint. A hallgatók 20.8%-a néptanító gyermeke, 16%-a kishivatalnok, 5% kisgazda, 16% kézműves és 12% magánhivatalnok gyermeke, összesen kb. 89%-a a hallgatóságnak a kispolgársághoz tartozik származás szerint. Csak 6.7% falusi és városi proletár gyermeke. Fontos ez annak a szempontjából, hogy milyen világnézeti beállítottságot hoz magával a tanitó az iskolába gyermekkori élményeiből, amelyek -elhatározó ideutőségüek, különösen társadalmi kérdéssel szemben." (Korunk 1930 mains.) 79 *