A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Második nap: A csehszlovákiai magyar szakértelmiség szervezkedése - Csáder Mihály: Levél a Sarló kongresszusához

Levél a Sarló kongresszusához Irta : Csáder Mihály TÁTRA-MATLÁRHÁZA, szeptember 24. Meghívótokra magam helyett e levelet küldöm. A kötelességem irgalmatlanul helyhezköt és lehetetlenné teszi, hogy kongresszusunkon személyesen jelenjek meg, igy emódon akarom nézeteimet és észrevételeimet megtenni főleg a kisebbségi magyar szakértelmiség szervezkedése tárgyalásánál az orvosokra és a népegészségügyre vonatkozólag: Indulásunkkor, később a szemináriumok megalakításakor,, mint a pozsonyi orvosi szeminárium vezetője, ressziortmunkának vállaltam a népegészségügyet, ennek applikált részeit, a profilaktikus egészségügyet, az ipari hygienát és a szociális betegbiztosítást. Nincs egyetlen foglalkozás sem, amely hivatásánál fogva annyira szociális jellegű, mint az orvosé. Hiszen minden orvosi beavatkozás, a szó tágabb értelmében az egyén vagy a társadalom szociális érdekeit szolgálja. Ezért szükséges, hogy a fiatal orvosgeneráció ne csak technikai tudással birjon, hanem ismerje, legalább alapvonásokban kora szociális problémáit. Az/ orvos sokszor áll a beteg és a magasabb társadalmi organizmusok egymásbaütköző érdekeinek és problémáinak megoldása előtt, pl. a fertőző beteget izolálással gátolom egyéni szabadságában aiz emberi társadalom egészsége érdekében; az ipari műhelyek, gyárak kötelesek az iparcikkek gyártás- és előállításmódját àz ipari hygiena szabályai szerint korrigálni. (Lásd a pozsonyi gumigyárat, ahol előbb tizenegy munkáslányt ölt meg a. helytelen hygienai felszerelés következtében egy végzetes robbanás, mig a helyes hygienai berendezkedéshez eljutottak.) E témákról az orvostanhallgató az egyetem falai közt nem hall semmit sem. Igyekeztünk ezt a nálunk ismeretlen és mostohagyermekként kezelt ágát az orvos- és társadalomtudománynak az orvostanhallgatók szélesebb rétegébe átvinni, de bevallhatjuk, ez a MAK szemináriumok keretén belül nem sikerült. Ennek több oka volt. Az orvostudomány, illetőleg annak az egyetemen előadott és vizsgáztatott részei kvantumban olyan óriásiak, hogy az orvostanhallgatók idejét lefoglalják. Ezenkívül sok diáknak nincsen szociális tartalma és érzéke, és sehol nem értenek olyan jól ahhoz, hogy elvegyék a kedvét az embernek attól, ami iránt érdeklődik, mint nálunk. ,