A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Második nap: A csehszlovákiai magyar szakértelmiség szervezkedése - Weinwurm Frigyes: A tipizálás és a kollektív lakás

vannak ellátva, — az egyéni kívánságok lehetőség szerinti kikapcsolásával. A hangsúly itt már inkább azon van, hogy: — ami nekem jó és célszerű, kell, hogy neked ugyanezt jelentse. A kollektivizmus nagy gondolata, az egyenlő lakhelyek: lakócellák létesítése, az Unitas-házakban csak részben talált megoldást. Hiszen jól tudjuk, hogy 500 elszeparált lakás, 500 külön konyhaüzem s az ezekkel járó ötszáz gazdasszonyi gond még korái tsem elégíti ki a mai fiatalság vágyait, távol van a modern ideáltól. A fiatalok a jövő korszakát egészen másképen akarják berendezni, és pedig olyanformán, hogy a kollektív lakást nem egyes konyhaüzemekkel, hanem egy közös konyhával, közös étkező és közös társalgó helyiségekkel képzelik el. Az ilyformán leegyszerűsített laküzem a táplálkozás kérdését is korszerűen oldja meg. A konyhatudósok, vagyis külön erre a célra kiképzett főzőszakemberek vezetése alatt álló s a konyhaművészet minden korszerű készletével ellátott modern konyhaüzemek a legteljesebb garanciát nyújthatják majd azért, hogy az emberek táplálkozása sokkal hygienikusabb formában fog történni, mint eddig a primitív egyesüzemben. Különösen vonatkozik ez a gyermekek táplálkozására, mert hiszen az csakis igy kerülhet a tudományos analízis alapjaira, az egyéni szervezet szükségleteinek számbavételével. Fölteszem a kérdést: mitől függ tulajdonképen, hogy az emberiség a lakás és táplálkozás ilyen formában való lebonyolításával megbarátkozzék és azt követelje? Csupán attól, hogy meg tud-e barátkozni azzal a gondolattal, hogy például a töltött káposztát másutt is el tudják oly ízletesen készíteni, mint a szülői házban s a közös konyha, illetve cukrászda süteményei még jobbak ,is lehetnek, mint az otthon sütöttek. Előítéletekről van csak szó, amelyek nem is mutatkoznak, ha például előkelő szállodák, vendéglők, cukrászdák sült-főtt dolgairól beszélünk, ahol pedig a nagy konyhaüzem előnyeit élvezzük. Gondoljunk csak arra, hogy mennyi értékes munkaerő pazarlását jelenti az egyesüzem, amikor benne a háziasszony, — ahelyett, hogy testileg és szellemilep- az egész emberiség javára működne s képezné magát, -— életfogytiglan főzésre és portörlésre van itélve. A kollektiv lakást a maga teljes kiépítettségében megköveteli a női munkaerőnek egyre erősebb igénybevétele a társadalomban, ami csak fokozódni fog, ha a női munkaerőit a jövő társadalmában nem használja ki semmilyen magánérdek s igy a női mu 1kaerő a nagy közösség javát szolgálhatja. 5*