A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Első nap: A csehszlovákiai magyarság helyzete - Ferencz László: A földkérdés a csehszlovákiai magyarság életében

A kapitalizmus fejlődésének folyamán különböző intenzitással jelentkezett a földkérdés és erősebben Kelet- mint Nyugateurópában. A keleteurópai államokban, melyek túlnyomóan agrárjellegüek, a parasztság és földmunkásság állandó feszültségben élt, s minden forradalmi megmozdulásnak lényeges tényezője volt. A 48-as magyar forradalomban, melyet a magyar polgári torradalomnak szokás tekinteni, szintén a parasztság volt az igazi forradalmi elem. A 48-as forradalom nem oldotta meg a parasztkérdést és -csak az utána következő kapitalista fellendülés volt képes ideigóráig elcsittitani a parasztság elégedetlenségét. Már a mult század utolsó évtizedében ismét jelentkeznek a parasztmozgalmak, melyek ugyan kisebb méretűek, mint negyvennyolc előtt, de növekvő tendenciát mutatnak. A magyar parasztság utolsó forradalmi megnyilvánulása a magyar proletárforradalomban való részvétele volt. A parasztság forradalmi energiáit azonban a magyar proletariátus éppen a földkérdés helytelen értékelése folytán nem tudta kellőképen kihasználni és a maga. javára fordítani. A magyar proletárforradalom e szomorú tapasztalata mutat rá legpregnánsabban a parasztság rendkívül jelentős szerepére a keleteurópai szocialista forradalmi mozgalomban. A hatalmas agrártömegek részvétele a proletárforradalomban az ipari proletariátus vezetése alatt, ez képezi a földkérdés kulminációs pontját a forradalmi időszakban. Lenin igy állítja fel e kérdést: „vájjon ki vannak-e merítve azon forradalmi lehetőségek, melyek a parasztságban bizonyos egzisztenciális kérdések folytán rejlenek, vagy nem, és ha nincsenek kirneritve. vájjon van-e remény ezeknek a kihasználására a proletárforradalom számára s arra, hogy a parasztság kizsákmányolt többsége a burzsoázia rezervájából, melyet a polgári forradalom idejében Nyugat- és Középeurópában alkotott, a proletariátus rezervájává, szövetségesévé legyen?" Ez a remény ugy Szlovenszkón és Kárpátalján, mint egész Keleteurópában igenis megvan. A feladat csak az, hogy ezeket a követeléseket a proletariátus fölismerje és ennek megfelelő agrárprogramot tűzzön ki. Itt mutatkozik meg a földkérdés a legközvetlenebbül. Miként rendeztessék a föld tulajdonviszonya, mely eddig a falun szülőanyja volt minden nyomornak, elnyomásnak és kizsákmányolásnak? Kié legyen a föld? A szocializmus felépítésének strukturája megköveteli, hogy a földmüvesség ép oly tervszerűen munkálja meg földjét és ugyanolyan gazdasági rendszert tegyen magáévá, mint az ipari munkásság. Szükségessé válik tehát, hogy a földmüvesség nagy birtokközösségekbe tömörüljön és a közös-