A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Első nap: A csehszlovákiai magyarság helyzete - Forgách Béla: Népmozgalmak

lizmus és az őslakos termelőtőke gyilkos versenye folytán ez a processzus aránytalanul meggyorsult. Akkor kb. 30 év, ma 4—5 év elegendő hozzá. Ugy, hogy akkor megfelelő orvosság volt ellene az egyke, amely biztosította az életstandard fennmaradását, sőt esetleg fejlesztette is azt. Ma a gazdasági leromlást az egyke nem állit hatja meg. Szlovenszkó népének jelentékeny százaléka már nem gazdasági kényszerből, de patologikus lelki elváltozottságában (szégyenlik, ha több gyermekük van), üzi az egykét. Csak a nagyparaszt-rétegnél maradt meg az egyke, mint gazdasági tényező^ mint a kulák birtokkoncentráló törekvésének biológiai kifejezője. Hogy mennyire igy van ez, azt: Alsó-Fegyvernekkel bizonyíthatom, ahol ujkeletii volt még az egyke és nem okozott még a lelkekben patologikus elváltozásokat. Itt a kis- és középparasztrétegnél a változott gazdasági viszonyok elvágták az útját, — a háború utáni nemzedék nem két, de sokgyermekes. Itt győzött a felismerés: nem segít az az egyke, a munkáskéz ellenben igen szükséges^ Varbón, Rárosmulyadon ugyancsak igy van. Ez az ut visz a legteljesebb elproletarizálódás felé, szószerint. Ez már apátia. Az 1930-iki szociográfiai vándorlások ipolyvölgyi anyagában szerepel az egyke ujértelmü felbukkanása: egyke a proletároknál. Teher a gyerek, mig felnő, s a munkanélküliségben nincs biztató jel arra,, hogy több dolgos kéz több kenyeret hoz a házhoz. Az apátia fokozottabb formája is megtalálható ma már: a negativ cselekvésben, a vallási mániákusságban. A földműves, munkájának eredményében a természet kiszámíthatatlanságához és rejtélyességéhez állandó viszonyban állva, ennek részben spontán, részben oktrojált kifejezőitől, az istenség és a vallás belső motívumaitól mindig függőnek érzi magát, sokkalta inkább, mint az ipari munkás, akinek munkáját egyedül a gép határozza meg. Természetes tehát, hogy a kisparaszt és zsellér, tehetetlenül értékeinek devalválódásával szemben, a túlvilág felé fordul és onnan vár segítséget. Ipoly balog például, melynek lakossága lassan koldusbotra jut, miután vagyona 80 százalékban már a Legiobank és a Zemská Záložná kezében van, teljesen elmerül a katolikus vallás misztériumaiban. A szobák falain köröskörül szentképek, Szűz Mária és a szentek szobrai, örökmécsesek és rózsafüzérek, a házak előtt apró szobrok, keresztek, a falu közepén szentekből álló szoborcsoport és a falu asszonyai ünnepi estéken körmenetekben járják a falu uccáit, segedelemért könyörögve az úrhoz. Egyik sem oly szomorú és nevetséges azonban ezek közül a megmozdulások közül, mint az újra felujult küldöttség» akciók. Atavizmus-szerüen visszahozta a gazdasági leromlás a rnult szá-