A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Első nap: A csehszlovákiai magyarság helyzete - Forgách Béla: Népmozgalmak

3« szociográfiai előadás ; Népmozgalmak Irta; Forgách Béla Az a limesz, mely felé a finánckapitalizmus állandóan konvergál: az összes termelési ágak motnopolizálása. Az útjába eső egzisztenciákat összemorzsolja, tartozzanak akár az ipari, akár a mezőgazdasági nagytőke kereteibe, akár a kispolgári rétegekbe, nem szólva természetesen a proletariátusról. Szlovenszkón az a helyzet, hogy a prevrat után a finánctőke teljesen a cseh tőkések és bankkonzorciumok kezébe ment át, mig az ipari és mezőgazdasági termelőtőke részben megmaradt az őslakosok kezén. Ennek következtében az a küzdelem, amely itt a cseh finánctőke és az őslakos, vagy mondjuk, magyar termelőtőke között lefolyt, bizonyos mértékig politikai színezetet is öltött, vagyis a cseh kapitalisták részéről az államhatalomra is támaszkodott. Nyilvánvaló, hogy a küzdelem csakis a politikailag is erősebb cseh pénztőke győzelmével végződhetik. Az őslakos termelőtőke azonban továbbadta és amennyiben le nem törött, ma is továbbadja az őt szoritó nyomást az alsóbb néposztályokra. Mindenütt bérredukciók, napszámcsökkentések a munkássággal, racionalizálás, óriási üzemköltség-redukció s igy gyilkos konkurrencia az aprótőkés kisiparos- és kisparasztréteggel, leépités a dolgozó intelligenciával szemben. Ennek a süritett nyomásnak a következménye először is a kispolgári életstandard züllése és proletár-nivóra való sülyedése, ezzel egyidejűleg a munkásság nyomora és teljes egzisztenciális katasztrófája, végül pedig a szlovenszkói termelés teljes csődje. A a tömeg, amelyet a teljes nincstelenség közelébe sodor a ránehezedő sokszoros presszió, laikus, koncepció nélküli fejével az őt közvetlenül érintő erővonal irányával fordul csak szembe, vagy — ez gyakoribb — csupán ez elől tér ki. Igy keletkezett egy csomó olyan mozgalom, melynek csak kétes jelentősége van: amely népi gyökerű, de nem épül helyzetismeret alapján és nem vezet ki a krízisből, hanem csak elodázza a katasztrófát. Legtipikusabb példája ennek a szövetkezeti mozgalom. Ma Szlovenszkón ritka az olyan falu, hol ne lenne legalább fogyasztási szövetkezet, ha hitelszövetkezet nincs is. Termelő-, értékesitő- és bérlőszövetkezetek légiói iparkodnak az aprótőkét a nagytőke vonalaiba állítani, vele versenyképessé, vagy legalább összemérhe-