A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)
Első nap: A csehszlovákiai magyarság helyzete - Jócsik Lajos: A gazdasági és társadalmi változások
vetkezőkben a szlovenszkói magyar kisebbségi társadalom piramis alakú osztálytagoltságán belül a társadalmi nyomás hatását, s az egyes osztályrétegek reagálását, s a nyomás következtében való eltolódást vesszük vizsgálat alá. I. (A) A magyar, illetve helyesebben a magyarzsidó ipari és finánctőke tizenháromesztendős kisebbségi helyzetében két alapvető időszakot vehetünk észre. i. Az első időszakot a magyar burzsoáziának a régi államkeretek visszaállítására irányuló törekvései töltik ki. Ebben a periódusban a régi államkeretek jobb territoriális és gazdasági egységét megfelelő nemzetieskedő sallangos díszítéssel szembe állítja a magyar burzsoázia az utódállamok területi és gazdasági szétszakadozottságával, de mélyére kell mutatnunk ennek a kérdésnek, hogy mindenki előtt világos legyen: milyen viszonyban állott ebben az időben a kisebbségi sorsú magyar burzsoázia egyrészt nemzeti, másrészt gazdasági vágya a magyar királyság visszaállításával. Mit veszített a kisebbségi sorsú magyar burzsoázia az államváltozás következtében? Elveszítette a magyar királyság huszonegymilliós népességét, mint olyan fogyasztópiacot, amelyen monopolhelyzete volt és elvesztette az érdekeinek megfelelően kiépített jogi, katonai és hatalmi erősséget: a magyar államot, egyszóval mindazokat a tényezőket, amelyek biztosították számára az osztálylényegének megfelelő profitot. Ennek a profitnak a megcsappanására következő reakció, szóval tisztán egy anyagi osztályhelyzet elvesztésére következő reagálás határozza meg a magyar burzsoázia ellenzéki magatartását. Hisztérikusan kapkod a magyar burzsoázia az eszközök után. Az Osztrák-Magyar Monarchia territoriális egységére épült és igy a Monarchia visszaállítását szintén kívánó egyes kapitalista érdekcsoportokkal is összefog a magyar burzsoázia akkor, amikor IV. Károly excsászár-király 1921-ben kísérletet tesz trónjainak visszaszerzésére, 3) hogy ezt a kísérletet érvényre juttassa. Tehát a magyar burzsoázia ellenzéki, mert a dolgozó tömegek kizsákmányolásában élvezett monopóliumát elveszítette az ántántimperializmussal szövetkezett cseh középosztállyal szemben, azonban ellenzéki magatartását mindig hajlandó föladni olyan mértékben — s ezt a továbbiak bizonyítják — amennyire őt a győztes cseh-francia imperializmus régi helyzetébe visszaengedi. 3) Bővebben lásd: Lenin: „Imperializmus dnéšni doba kapitalismu", Dodatek^ Altmann és Fuchs cseh bankárok hazsárulasi pöre. 3 33
