A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Első nap: A csehszlovákiai magyarság helyzete - Zsolt László: A gyarmati és osztálykizsákmányolás Szlovesnzkón

Általános jelenség, hogy a gazdák több évi adóval hátrálékban vannak. A csehországi tőke bevándorlása a pénzintézeteken kivül csak a földreform alkalmával megteremtett uj birtokegységek fölszerelésében nyilvánult meg jelentékenyebb mértékben. A szlovenszkói földreform egyrészt maradékbirtokokat juttatott a prágai rezsim kegyeltjeinek, másrészt cseh és szlovák kolonista falvakat teremtett végig az egész magyar határvidéken. A magyar földművelő proletariátus nemcsak kimaradt a földosztásból, hanem elvesztette a régi napszámát is. Az államfordulat után a cseh és morva bérlők is elözönlötték Szlovenszkót, de ezek nagyrésze csalódottan ismét visszament. A kolonisták ugyancsak csalódtak reményeikben. Jellemzően mutatják ezt például a gömöri Dusa falu születési adatai. Az ottani szlovák koloinástáknak 1923-ban 14 gyermekük született, mig 1924-től 1931-ig évente csak 2—3. A gazdasági világkrizis, különösen az agrártermékek áresése fokozott tempóban sodorja a pusztulás felé a' kolonistákat is az egész kisgazdatársadalommal együtt, és ezzel olyan eltolódásokat idéz elő a szlovenszkói dolgozó néptömegekben, melyek egy történelmi fordulat magvát rejtik magukban. A szlovenszkói ipar leépítése deklasszálta a proletariátust és visszavetette a munkásmozgalmat. A szlovenszkói munkásság zöme soha sem volt olyan mértékben városi elem, mint: például az angol, vagy német munkásság, hanem erős szálak kötötték a faluhoz, a parasztsághoz. Ez a tény, különösen az ipar leépítésének idején, gátolta az osztályharcos mozgalom fejlődését.