A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Negyedik nap: A keleteurópai kérdés - Horváth Ferenc: A keleteurópai agrárnépek helyzete az imperialista kapitalizmus korszakában

deket, falvak tűnnek el a föld felszínéről és elpusztul a termelőférfi lakosságnak kb. Vs-a. A világháború fölforgatta Keleteurópa évszázadokon keresztül kialakult viszonyait, gazdaságilag és politikailag a nyugati kapitalista államoktól függő nemzeti államokat hozott létre. Az átalakulás szociális téren is mérhetetlenül nagy volt. Magyarország kivételével az egész Keleteurópából eltűnt a nagybirtok és helyét a kisbirtok százezrei foglalták el. A nyugati imperializmus borzasztó operációja után Keleteurópa alapvető viszonya Nyugateurópához változatlan maradt. A keleteurópai népek sorsát továbbra is nyugaton intézik végső fokon, azzal a különbséggel, hogy a nyugati uralom közvetítője ma nem a magyar, hanem a csehszlovák polgári állam. Ezzel azonban Keleteurópa kuszáltsága nem csökkent, hanem megnövekedett: a nemzeti ellentétek feszültsége nagyobb, mint a háború előtt volt. A polgári fejlődés sem hozta meg a kivánt eredményeket. A demokratikus intézmények körül vad demagógia és korrupciós harcok dúlnak és igvekeznek a polgári vívmányokat oligarchikusán kihasználni. Nagyobb és még komorabb jelentősége van a gazdasági átalakulásnak. Az agrárdemokrácia megvalósítása tragikus következményekkel járt. Akkor történt u^vanis, amikor az amerikai pénztőke kapitalizálta már a mezőgazdaságot is és olyan heves versenyt támasztott a gabonapiacokon, amely alapjaiban ingatta meg a keleteurópai mezőgazdaság helyzetét. A műveletlen és eladósodott parasztság a gazdasági önállósággal eevidőben elnyerte az önálló tönkremenés lehetőségét is. A gabonában bekövetkezett túltermelés folytán a keleteurópai gabonaárak kb. 50 vr-kal csökkentek és leszálltak a termelési költségek színvonala alá, ahonnan eddig semmi politikai segélyakciónak nem sikerült őket fölemelni. A gazdasági imperializmus igy rövid idő alatt megszüntette a parasztság függetlenségét és naoról-napra erősebben odafüzi az államhoz és a nagy nyugateurópai pénzcsoportokhoz, amelyek uzsorakamat mellett nyújtott kölcsöneikkel magukat a kelcteurópai államokat is hatalmuk alá kényszeritik. Keleteurópa számára a mezőgazdasági és az ipari termények árai közötti különbség normális időben is egy speciális nyugateurópai adó terhét jelenti, ma ez a válság folytán a gazdasági kizsákmányolás alakját Ölti magára. A különböző gazdasági tervek, amelyekkel segíteni akartak a keleteurópai parasztságon, nem jártak más eredménnyel, mint azzal, hogy rámutattak Keleteurópa teljes védtelenségére a nyugati finánctőkével szemben. A Dunamedence parasztlakossága rohamosan proletarizálódik, elveszti népi kuturáját, amelyet: most társadalmi nyugtalanság, anarchizmus és bizonyos fejlődési.