A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)
Negyedik nap: A keleteurópai kérdés - Balogh Edgár: A keleteurópai kérdés felvetése
képződést vont maga után. Az igy előálló nagyhatalmi, ipari és bankfölény a polgáriasodás terén különleges földrajzi és történelmi okoknál fogva elmaradt Keleteurópával — a szláv-rnagyarroman agrárnépekkel — szemben imperialista törekvéseket érvényesít. Ezek a törekvések Keleteurópát árugyarmattá és tőkegyarmattá, valamint a nagyhatalmak politikai és katonai befolyásolási és érdekterületévé teszik. Az imperialista nyomás alatt Keleteurópában — különösen ma, amikor már az imperialista kapitalizmus krízisbe jutott — elmarad a polgáriasodás, nem tud kifejlődni az ipar, nincs mód a primitiv kisüzemiség likvidálására, különösen a mezőgazdaságban nem, hacsak nem ugy, hogy a fölényes nyugati, konkurrencia a kisüzemi rétegek gazdasági bázisának fokozatos szétrobbantásával egyre szélesülő embertömegeket kapcsol ki a termelésből s tesz földönfutóvá. Keleteurópa nem tud eljutni a maga belső kiéréséhez, független kifejlődéséhez s ig}- számos utópolgári követelménye van még a jövővel szemben, amelyek azonban a különleges, leszorított helyzetben, a nyugati imperializmus nyomása alatt, nem valósulhatnak meg. A világháború előtt a nagynémet Drang nach Osten kapcsolódóit be a Habsburg-dinasztia és az osztrák imperialista érdekek tradicionális vonalába s ezt egy Ázsia és Afrika felé irányuló nagyhatalmi aspiráció világimperialista vonalává emelte fel. Ezen a vonalon villanyzódott fel és modernizálódott az arisztokrata magyar nagybirtokosság, ezen a vonalon fejlődött ki a magyar burzsoázia — az általános magyar polgáriasodás megkerülésével. A nagynémet imperializmus Berlin—Bagdad vonala gátlólag lépett fel a cseh, lengyel, ukrán, román, szerb, horvát és szlovén nemzetiségi kibontakozással, e népek teljes, demokratikus polgári állametapjával szemben, bénitólag hatott általában Kcleteurópa ipariasodásának menetére s a nagynémet politikai és katonai érdekek szerint konzerválta a keleteurópai feudális csökevéinyeket, szintén a polgáriasodás rovására . A világháború után a megbukott német imperializmus helyébe a francia finánctőke imperializmusa s a francia nagyhatalom Németország és a Szovjetunió ellen irányuló politikai és katonai érdekeltsége lépett. Á francia imperialista szándékok az uj nemzeti államokat teremtő kisánitántburzsoázia, a cseh, szlovák, lengyel, román, szerb és horvát uralkodó osztályok éltetésével érték el céljukat s az osztrák-magyar monarchia szétverése után most már egy uj, francia befolyású, szláv-magyar-romáu államblokk fokozatos kifejlesztéséhez látnak. Egy bizonyosf oku, az 1918-as államfordulat alkalmából létrejött demokratizálódás történelmileg elkésett voltánál fogva alig változtatott valamit a keleteurópai helyzeten: az átmeneti rétegek letörése, a gazdasági kiszól 157
