A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Negyedik nap: A keleteurópai kérdés - Balogh Edgár: A keleteurópai kérdés felvetése

magyar élet különbözőségében Nyugateurópa és Keleteuróp^ dialektikus antagonizmusát. Végzetesen nem ismerték fel egy Andrássy Gyula gróf, egy Tisza István gróf diszmagyaros politikájában a kibontakozó nyugati imperialista kapitalizmus erővonalait s a demokrácia hiányából a burzsoázia uralma előtti feudális állapotra, nem pedig a már burzsoárészről, a nyugati imperialista kapitalizmus oldaláról konzervált helyzetre következtettek. Ebből a hibából természetszerűleg adódott, hogy marxistáink egy része a polgári radikálisokkal együtt — megfelelő nyugateurópai imperialista háttér nélkül — a demokratikus nemzeti állam pszeudoforradalmát csinálja meg, s amikor a francia imperialista érdekek fojtó gyűrűje, a kisántánt kijózanítja a Károlyi-forradalmat a nemzeti önrendelkezés és demokratikus prosperálás keleteurópai lehetőségeinek polgári illúziójából, ugyanez a mechanikussá tett, mereven applikáló marxizmus akasztja meg azt, hogy a magyar proletárdiktatúra a legszélesebb néptömegek, különösen a parasztság utópolgári követelményeinek valóraváltója legyen. Ha feleletet akarunk adni arra, hogy a keleteurópai kérdést felvető, népforradalmi ideológiáju fiatal intelligenciát mi tartotta vissza a problémáit egyedül megoldáshoz segitő marxizmustól, akkor azt kell mondanunk, hogy a mechanikus dedukcióval dolgozó, helyzetanalizis nélküli magyar marxizmus két visszariasztó hibája. Ez a két hiba — i, a nyugateurópai kapitalizmus imperialista erővonalainak nyűge alatt visszamaradó keleteurópai gazdasági és társadalmi helyzet sajátosságainak fel nem ismerése, — 2. a forradalmi erők egyetemes társadalmi áttekintésének és kibontásának elmaradása. Az absztrakt magyar marxizmus — pontosabban: az absztrakt budapesti magyarzsidó marxizmus — nemcsak i r ott megnyilvánulásaiban leplezte le í-. maga élettelen voltát a mindennapi élet forgatagában alakuló, élettől duzzadó fiatal magyar intelligencia előtt, hanem a megbukott magyar forradalmakat követő közéleti utómegnyilvánulásaiban is. A Károlyi-forradalom Magyarországról emigrált polgári radikálisait és azok kispolgári radikálissá vált szociáldemokrata szövetségeseit a kisebbségi magyar fiatalság már a kisántánt, elsősorban Csehszlovákia, agrárdemokrata és szo-ciáldemokrata irányzataiban, sőt kormányzatában találja.