A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Negyedik nap: A keleteurópai kérdés - Szociofotó 1931

aljai fényképdrámája is. A döntő dokumentáció itt: a szegénység, a nyomor a végső fokon uj, jobb élet kezdetébe csap át. A kiállítás h'náléja a munkácsi' földmunkáskongresszus fényképanyaga volt. ÉLJEN A DPSZ! — ez áll a zászlókon és táblákon a menet előtt. Éljen a Dolgozó Parasztok Szövetsége! Magyarul is, cirillbetüscn ukránul is. Százan és ezren vonulnak, kimért lépéssel. Egy különös felvétel: csak a lábak. Bocskoros, halinagatyás parasztláb és mellette, katonás ütemben lépést tartva, a városi munkás gyűrött nadrágja és bakancsai. Másik kép: biciklis felvonulók. Egy harmadik képen: asszonyok a kommunista tüntetőmenetben. Aztán arcok: tisztaszemü munkások, egy nagybajuszu, büszke testtartásu, halálosan komoly magyar földmunkásvezér. Itt, ezekben a képekben oldódik fel a hisztériáig emelt, dekadenciáig vigasztalan omlásanyag. Nyugodt, döntő menetelés, fölvonuló ezrek utja az ajultság, a nyomor, az emberi deformálódás infernójából a betonkonstrukciók józan korszerűsége, a szocialista társadalomalakitás relé. Itt már tömegritmus dönt, ezrek határoznak s a végső, embermegváltó harcra készen uj, tiszta szlovenszkói és kárpátaljai ember integet. Az embernek feltétlen bizalma támad a harcos komorságu, határozott arcélű, nyugodt parasztarcok és munkásarcok ránt. A szociofotó-kiállitás a fototechnika tökéletességével és a «marxista látás tisztaságával Szlovenszkó és Kárpátalja első nagy dokuMientumművészeti eseménye volt. A keleteurópai sorsvalóságot megelevenítő kiállítás középpontjában állították ki Ady Endre halotti maszkját, Bokros-Birman Dezső szobrászművész alkotását. 137