A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Negyedik nap: A keleteurópai kérdés - Szociofotó 1931

Hegyeink közt, nótás síkságunkon vége az idillnek,.. Csőstül dőlnek a bajok. Illik őszintén megmondanunk egymásnak az igazat. A Sarló szociofotó kiállítása a valóságot dokumentálja. Emberek; Ne ijedjetek meg az őszinte szótól. A tények ismerete megtanít a gondolkozásra, Ha megnézitek a képeket, gondolkozzatok, mi történik itt, miért van ez igy? A. fehér kartonon elhelyezett képek földrajzi csoportosításban következtek egymásután, körülövezve az egész termet. Szlovenszkó és Kárpátalja a maga változatos teljességében tárult fel a szemlélődő előtt. Pozsonyból indult ki a képszallag és a kisalföldi magyar vidéken, a szlovák Kárpátokon s a kárpátaljai zsidó váro^ sokon keresztül az ukrán hegyilakókig vezetett. Már Pozsonyban kezdődik a furcsa, különleges keleteurópai világ. A fényképezőfrancia művészeknek szemébe ötlik egy csallóközi parasztprocesszióa régi Mihálykapu mellett emelkedő uj, nagyszerű Baťa-vasbetonpalota előtt. Egy másik nagy betonpalota fényes kirakatüvegein a szemközti régi, alacsony házikók tükröződnek, négy kis mezítlábas, uccagyerek nekikönyökölve bámul a nagy kirakatba. Többnyelvű feliratok. Egyébként még a szokott nvugateurópai kép: utjavitó és kikötőmunkások, forgalmas piac, posztoló rendőr, pap, koldusasszony, sétabotos kispolgár és acélsisakos katonák. Valami egészen fantasztikusnak tetsző ellentétbe csap . »it <l képanyag. A kisalföldi vizek mongol arcvonású, széles pofacsontu

v fekete magyarjai következnek, a nedvdús táj színpompájában. MartO'si asszonyok buja, színes népviselete, hízott kocák és szopó malacok, apró, szines házak, az ereszek alatt rengeteg kukoricacső. Ősvilág ez, a franciák számára egzotikum. De csak messze a vasútvonaltól, a vizek között maradhatott ilyen természetes és harmonikus a világ. Komáromban már a régi vár földsáncaihoz ragasztott fabódékban, a hírhedt fecskefészkekben találja a faluból elsodort, városba húzódott és munkanélkülivé vált magyarokat a fotografálókészülék. Robusztus parasztmunkás alak, mindenki megáll előtte: Mező István kommunista szenátor, a kisalföldi földmunkásvezér. Már Pozsonyban megkezdődött ez az ellentét: betonpaloták a legmagasabb kapitalizmus technikai tökéletessége vonalán és elmaradt népélet a betonkonstrukciók alatt. Ez az ellentét, a gyarmati helyzet belső ellentmondása, végigkísért az egész kiállításon. A nagyszerű Baťa-palota és a martosi bennszülött-csendélet között; gyors tempóban fokozódó emberi romlás, az embermatéria kikapcsolása a termelésből, a társadalomból s diabólikus krescsendóban