A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Harmadik nap: A csehszlovákiai magyarság kulturája - A Sarló kulturpolitikai progromja

A Sarló kultúrpolitikai programja A népi kulturáról és a proletariátus harci kultúrájáról szóló, előajdások körül fejlődött ki a csehszlovákiai magyarság kultúrájának vitagyiilése. A két előadás és a vita annak a megfigyeléséből indult ki, hogy milyen a viszony a dolgozó tömegek gazdasági és társadalmi helyzete és kulturája között, vagyis, hogy a dolgozó tömegek milyen kulturát produkálnak, illetve vesznek át gazdasági és társadalmi helyzetükből kifolyólag s hogy ez a kultura mennyiben cserélődik ki, hal el és születik ujjá a gazdasági és társadalmi változások hatása alatt. A Sarló ezen a vitagyülésen marxista vizsgálódás tárgyává tette a csehszlovákiai magyar tömegek bonyolult kulturéletét s kiválogatta azokat a kulturmotivumokat, amelyek a történelmi haladás irányába esnek. A dolgozók kultúréletének konkrét ismerete és a marxista kritika alapján adta meg a kongresszus a Sarló kultúrpolitikájának reális programját. Ez a kultúrpolitika hivatott arra, hogy a kisebbségi magyar dolgozók kultúréletének felmenő motívumait kifejlődéshez segítse. A kongresszus marxista analizise a kisebbségi magyar tömegek kultúrájáról a következőkben foglalható össze: 1. A kezdetleges termelési eszközökkel rendelkező őstermelő társadalom szellemi felépítménye az anyagszerű, kollektív és természetes népi kultura volt. Ebben az ősi kulturában a nép aktív szerepet játszik, amennyiben sajátmaga produkálja ezt a kulturát közvetlenül gazdasági és társadalmi viszonyainak megfelelően. A. kapitalista korszak gazdasági és társadalmi differenciálódása magával hozta a népi kultura előfeltételeinek megszűnését és igy a népi kultura bomlását. A népi kultura a falusiak köizött ma már csupán merev és egyre értelmetlenebbé váló maradványaiban él a szokás és a tudatlanság konzerváló ereje folytán. 2. A népi kultura bomlása és elhalása a kapitalista rendszerben a dolgozók önálló kulturprodukciójának csökkenését, sőt megszűnését is jelenti. A dolgozókhoz a polgári értéktöbblet-kulturi csapódik le rendszertelenül és a mindennapi élettel való összhang nélkül, mint áru. A polgári kultura, mint áru az önálló kulturprodukció nélküli dolgozó tömegek sízámára: giccskultura. Ez a kultura nemcsak, hogy kiszolgáltatja a dolgozókat a kizsák • mányolóknak, de megakasztja a dolgozó emberben az ép érzéket, a gondolkozást és cselekvést, elöli az önálló egyént. 3. A kapitalizmus ellentéteként felfejlődő proletariátus osztályharcában uj kulturprodukcióhoz jut a tömeg 2 megszületik a 125