A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Harmadik nap: A csehszlovákiai magyarság kulturája - Peéry Rezső: Proletárság és szellemi kultúra

kulturában megvan az egyetemes szellemi és gondolati folytonosság, de ez a folytonosság egy embercsoport társadalmi céljaitól van meghatározva, A kulturának és az osztályoknak a viszonya, az, hogy az eddigi osztályok, mig felfelé ment történelmi fejlődésivük, progresszív, haladó, a tényleges emberi felszabadulás érdekében mozgó kulturát szolgáltattak. Azután az osztályok nagy emberi céljai konkrét osztálycélokba torkollottak, s a felszabadulást hozó emberi kultura nagy távlatait az osztálykultura korlátjai fogják el. Az osztály megszilárdulásával s pláne lefelé-fejlődésével ez a kultura elveszíti harcos emberi jellegét, retrográd utat tesz meg, vagy eros konfliktusba kerül a társadalmi valósággal. Hogy milyen ez a visszafelé vezető ut, milyen ez a kulturbün, vagy milyen ez a konfliktus, azt talán nem lehetne jobb és jellegzetesebb eseten megfigyelni, mint a mai polgári kulturáén. Ha a proletárkulturát eddigi osztályfogalmi mértékeink szerint képzeljük el, akkor tudjuk, hogy ennek az utja is a kultura megsemmisítéséhez vezet. De figyelembe kell venni azt, hogy a proletariátus a történelemben fellépő első osztály, melynek a végső célja: önmagának mint osztálynak, mint kategóriának a megsemmisítése, s evvel együtt az osztálytársadalmak eddigi anarchikus szakaszának a lezárása. A proletariátus tehát, ha van is proletárkultura, s ez egyes fejekben egy merev polgári képzet-képen él is, ezt a proletárkulturát, mint osztály'kulturát: meg fogja semmisiteni abban a pillanatban, mikor a „kényszerűség birodalmából a szabadság birodalmába lép" (Engels). A proletárkultura átmeneti fogalma nehéz és küzdelmes időszakaszunknak. A forradalmi osztályoknak a harci stádiumban fegyverként alkalmazott, a burzsoá-bulvárkulturának szembeszegezett agitatív eszköze. Mint politikai munkásszínház, szavalókórus, dokumentumirodalom, munkáslevelezés, tény-regény létezik csupán, tehát a szellemi kultura fogalmát nem menti ki, nem a megjelenési forma lényeges benne, hanem a gondolati tartalom, ez p-dig kényszerű szükséggel és „egyoldalúsággal" van a politikai harc szolgálatába állítva. Ennek a harcos proletárkulturának bizonyos mértékig a primitiv népi kulturával van hasonlatossága: egyszerű, induktiv, az élettel, a konkrétummal Összeforrott. i Ha a proletárkulturát nem igy értelmezzük, akkor a proletariátust az eddigi küzdő osztályok (feudális és polgári osztály) szerepéig alacsonyitjuk le, s a kollektiv társadalomnak, a szocializmusnak a perspektíváját hamisítjuk meg, hiszen a szocializmus célja épen az, hogy a „proletár" szomorú és lealázó kategóriáját