A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Harmadik nap: A csehszlovákiai magyarság kulturája - Az első magyar néprajzi kiállitás Pozsonyban

Nyitra, Garam és Ipoly völgyében, nemkülönben a Tiszaháton a -regösdiákok és a Sarló vándorlásai alkalmával készült etnográfiai rajzokat tartalmazza s a pozsonyi Városi Muzeum tulajdonát képezi. Ezeken a rajzokon jól megfigyelhető az eredeti anyagszerű fafaragás, például a kapuszobor fejlődése egészen addig, amikor már a régi motívumok tisztára a megszokás erejéből reprodukolódnak a változott anyagú, például vasból való vagy téglából malterrel készült kapukon, immár belső anyagszerű értelem nélkül. (A népi faragványok különben sokszor ősibb értelmét egyrészt a fejes kapuszobrok érzékeltetnék,, másrészt Lőrincz Gyula egyik festménye az 1930-as felsőtiszai vándorlásról, amely a bulcsui •református temető csónakorru faragott fejfáit — az egykori halászmagyar sírjához leszúrt csónak emlékét — tüntette fel a népi kultura pusztulásának apokaliptikus impressziójával.) A kiállítás élesen szembeállította egymással az egészséges és természetes paraszti öltözködést és aizt a többnyire egészségtelen*, sőt egyenesen káros népviseletet, amelyben a parasztokhoz lesülyedt egykori uri öltözködés rögződött meg. Az egészséges, eredeti parasztöltözködést az Ógvalla közelében fekvő s a Nyitra, a Zsitva -és a Vág vizei közé zárt Martos községből mutatta be a kiállítás. Az aszonyolk és lányok ünneplő öltözetének egyes darabjai, igy a vállkendő, fejkendő s az égszínkék anyagon fehér lyukas varrással készük, ráncbarakott, három méter széles kötény a test igényeinek teljesen megfelelnek, a lyukas varrás motívumai: a guriga, patkó, pávatoll, macskanyom, szöllőfej, rozmaringág, szegfű, tulipán, kokasfarok, valamint a fél és egész tökmag, minden raffináltság nélkül a legegyszerűbb varrási lehetőségekből adódnak s nevüket a természet visszatérő motívumaitól kapják. A píros és fekete metél éses — kivágott és fölvarrt diszü — mindennapi ruha darabjai a természeti ember egyszerű harmóniáját viselik magukon. A martosi anyaggal szemben a festményekben megörökített alsogaramvölgyi, főként bényi népviselet uri származású, utánzásból eredt, lelki gátlásokból tartja fenn magát s a nőknél súlyos méhelőreesést okoz, az emlők leszorítása és a szorító diszcsizma pedig elkorcsositja az egész testet. Az igazi népi kultura természetes eredetének tudatosításával érdekes kísérletet végez az iskola Martoson a kultura motívumainak a modern korba való átültetésére: a kiállításon alkalmunk volt olyan teritékeket látni, amelyekre a martosi asszonyok viseletük egyszerű, anyagi és természetes motívumait applikálják. Az uri eredetű érsekújvári népviseletet is láttuk festményeken és fényképeken. Ez az öltözék ugyan egészséges, de költséges, inert külön e célra készült súlyos és bonyolult ezüstgombokat és lis