Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Előszó

ELŐSZÓ In medias res: olvassuk el Fábry Zoltán listáját, melyet az első Csehszlovák Köztársaság „magyar humanista lírájá

t

ť-nak Emberi hang címmel tervezett antológiájához állított össze. Alexander Teréz, Benjámin Ferenc, Bólya Lajos, Darvas János, Erdőliázy Hugo, Forbáth Imre, Földes Sándor, Győry Dezső, Jarnó József, Juhász Árpád, Komlós Aladár, Kovács Endre, Merényi Gyula, Mécs László, Mihályi Ödön, Morvay Gyula, Palotai Boria, Prerau Margit, Reininger József, Sáfáry László, Sebesi Ernő, Szabó Béla, Szenes Erzsi, Vozári Dezső és Wimberger Anna. Ez a névsor nyilvánosság elé is került, az Új Szó közölte 1956 szeptemberében, Egri Viktor egész oldalas stószi riportjában. A meg nem valósult tervről az Irodalmi Szemle ben megjelent Mécs Lászlóesszéből is tudok, amelyben Fábry már fáradt vissza emlékezőként szemléli a lírai antológia ügyében buzgólkodó tíz valahány évvel azelőtti önmagát. Vallomásos írásaiból is kiderül, hogy két nagy terv foglalkoztatta sokáig: az Ady igaza (amely csak részleteiben készült el) és a két háború közti csehszlovákiai magyar költészet említett gyűjteménye. Ki tudja, Fábry hány órát ölt bele az előkészületekbe, tervezésbe, versek újraolvasásába, s hogy a fönti névsoron kívül munkájának maradt-e más írásos nyoma is. Azt azonban tudjuk, hogy az 1918-tól 1945-ig tartó (1938-as cezúrájú) politikai-társadalmi szakasz verstermésének eddig semmilyen könyvjellegű válogatása nem jelent meg. Noha szlovenszkói létünk értékei közül talán éppen a líra méltó figyelemre a viszonylag bő termésű s csúcsaiban a regionálison túlnövő értékű esszé mellett. 7