Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Berkó Sándor

Berkó Sándor egyszerű, tisztán felépített versei bonyolult érzelmekről, szorongásokkal, rettenetekkel kínzott bensőről s emberi és társadalmi harmóniavágyról vallanak. Poézisének legerősebb ihletői a Biblia s a szociális és antifasiszta mozgalmak. A magyar költészetből főként József Attila hatott rá. Pontos, árnyalatokat is érzékeltető nyelve, dalszerű formái ritka értéket jelentenek líránkban. 1918-ban született Losoncon. Újságíróként kereste kenyerét. Húszéves korában Budapestre költözik, részint a zsidóüldözések elől menekülve, másrészt viszontkeresve azt az irodalmi-kultúrális közeget, ahol biztosíthatja költői kiteljesedését. Budapesten nehezen ól írásaiból, holott több folyóirat közli cikkeit és költeményeit (Korunk, Népszava, Független Újság). Munkaszolgálatosként, veszik nyoma 1944-ben a Keleti Fronton. Verseskönyvei: Az ördög köpenyében (Losonc, 1940), Nem vagy magadban (összegyűjtött versek, Budapest, 1964). A Magyar Irodalmi Lexikonnak, az a közlése, mely szerint a költőnek Ez nem legenda címmel verseskönyve jelent meg Losoncon 1939-ben, téves. 42