Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Forbáth Imre

Sokáig s még akkor is, mikor már beszéltem, És a nyelvem vígan forgott, néma voltam És mindenről beszéltem, de néma voltam És néma voltam mindmainapig, Mert el nem mondtam, mit el kelletett, Mit el nem mondván, némaságnak átkát Éreztem volna holtomig. Halljátok hát a szót, Mikor a néma beszélni kezd. Halottak kék nyelve nem beszélhet, Csak vádolni tud s azt nem hallja senki sem: Azért beszélek én! S a nyelvem legyen Tüzes harapófogó, mi megcibálja süket fületek, Legyen ébresztő, nagy zengzetes harang, Üllőkön kongó kalapács! Figyeljetek, Emberek! Munkások-testvéreim! A ti némaságotoknak kell megszűnnie, A ti millió hangotok kórusára vár e nyomorult világ, Nem az én beteg szavamra, mely mindig csak dadogni tud, Ti szólaltassátok meg a szabadság izzó szirénadalát S összedől a régi világ s egy Új születni fog, Mikor a néma beszélni kezd. 97