Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Forbáth Imre

malmok őröltek fel a gigantikus szivattyúk holttereiben jaj, szoronganak a hullák a waggonok pufferei közt, a szemaforok zöld ós piros homlokán, a sínek párvonalasain és a romantikus töltéseken szintén hullák szoronganak a gőzhajók, a kábelek, a caissonok, a mólók és a világítótornyok (fároszok) szövevényeiből pedáns utak vezetnek a tenger temetőibe az anyák mosónők voltak, az apát bizony leütötte a hajókötél, ácsokat és kőműveslegényeket ismerünk, kik bénán lehullottak a 60 öles traverzek fészkeibül kapucinerbe fulladt kis pincérlegényeket és jaj hányan vesznek el a borbélyboltok cintányérjain hányan a rengeteg városokban, a kanális, a hólapát. a sár, az aszfalt, a füstfogók, a szemétkocsik, a vámházak zűrzavarában emlékezzetek a börtönök, a csönd, az unalom halottairól, a tébolydák halottairól ők nehezen halnak meg, róluk gondoskodik az állam a sztrájkok halottairól, a csavargás és a korcsma halottairól templomok halottairól, kit szenteltvízből fulladtan húztak ki, ki szörnyet halt a tömjénfüstben a bálványok szörnyű képletei alatt, kit a bor és ostya mérgezett meg, de legnyomorultabban hal meg, akit a pap kibeszél a nedves szoba, a bűzös szoba, a gombadíszítésű falak halottairól laktak pincékben és padlások likacsaiban, volt egy aki a kanális legalján lakott, hatan egy vizesteknőben laktak, valóságos emberi alakzatok az újságokba strychnin és vitriol van préselve: vigyázzatok! papok, tanítók és szónokok nyelve alatt sűrített levegőtől hajtott apparátusok rejtőznek gyomorlukasztás- és homlokrepesztésre: jaaj vigyázzatok! hasonlóképp a tudomány bajnokai, irdatlan páncélhajókat és villamos nyársakat tervezgetnek: vigyázzatok a tu91