Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Forbáth Imre

ENGESZTELÉS Barta Sándornak ajánlom engesztelem az éneklőkoldusukat csepegőköveket fázékony gyertyákat sírnak az éjszaka tölcséreibe a lányokat mert ártatlanságukért vádolnak s izzó csillagokat malomköveket forgatnak csípőjükben a munkásokat légüres barikádokat alkoholtilalmat lemészárolt testvéreiket és elprédált inaikat üvöltik magányosságom felé a parasztokat ők szikes Karsztokat morognak elhagyott falut kopasztott libát letarolt földeket a költőket kik mezítelen idegeikre dörzsölik a levérző napot a gyulladt világvárosokat a megváltó szentelt szemetét s a lilántuli trágyadombokat az orvosokat az idióta mikroszkópok felett a megnyitott hasüregek felett a könyvek bánatos pestiskádjában a mérnököket az irdatlan civilizációért a sne j dig acéltornyokért s a hidak patetikus görbéiért honnan az út a boldogság hónába vezet a művészeket mind kik infantilis vágyaikat kielégítetlen életüket takonykóros hajnalokban érzelmes kubusokban zokogják felém a könyökömön kinőtt tárlatokon és albumokban a szülőket mert én vagyok az elveszett gyermek bokrok alatt óceánok fenekén a könyörtelen szeretetet késelem magamból a gyermekeket akik apjuk után sivitoznak bennem s én szívbajomat 82