Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Berkó Sándor

NYÁR Valami isten fekhelyét őrzi csendjével ez a rét? Olyan könyörgőn fonja, lám, körül a fű is a bokám, mintha azt sírná: jaj, vigyázz, ha nem kiméled derekam, az isten álma odavan. Úgy lépek, szinte lebegek, a bokrok és füvek felett, nem csoda, hogy a madarak mind a vállamra szállanak. Csirip, csirip... egyszerre száz — madár is füttyent, fuvoláz, kényesen billeg a torony át a gyümölcsfalombokon. Csirip, csirip... újabb sereg ostromolja meg fülemet. Vagy bennem zúg csak e zsivaj, az ifjúság dalaival? Micsoda nóta, fütty, zene! Mintha ezer kürt zengene, dörgöli szemeit a táj, kábultan ébred a határ, egy-kettőt pislog, de már három akácfa táncra áll, suhog a szoknya, zöld fodor, ugrik előlük a bokor, 56