Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Sáfáry László

FIATAL FÁK A sugár fenyőfák és a tölgyek pusztulnak lassan, a tél szaggatja a fák levelét. Ahol annyit rejtőztem a sürü csendben, már csak néhány fa mered a magasba lombtalanul. Kopár hegyeket látok, és az alacsony novemberi hóból csak nagy ritkán tör elő a fiatalos. De ki is ültetett volna ? Pénzemberek jöttek ide messzi földekről, idegen nyelven beszéltek és idegen szívvel mentek tovább. Idegen nyelven osztottak parancsot : és hulltak a fák. Hulltak a fák és hulltak az iskolák is, ahol még az én nyelvemen tanultak, és hulltak mind, amik énnekem kedvesek. De felütöm én tanyámat a régi ösvények mellett és őrzöm a megmaradt fiatalost. Tanyámat nem jelzi semmiféle zászló, csak a hozzám jövő szegények és fiatalok. Lehet, hogy nagy viharok jönnek a hegyekből, és a népeken is végigront újra a háború és pusztulás, vagy egy kis szellő hidege dönt el engemet. De sorsom fel van írva és magyarul van felírva a földemen, a fiatal fák levelén. 1935 272