Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Mihályi Ödön

már szeretem nézni a megellő tehenet, a boldog juhot. Lásd, így fordult minden: nehéz a falu költőjévé lenni, aki szerette, szerelmese volt az éjjeli Andrássy útnak. 3 Már várom üssön kilencet az óra, az asszony megágyazott, jó lesz álmosan kifűzni a cipőt, olvasni még, vagy megölelni az asszonyt. De a környék bepottyant a sötétbe, és a kert alatt ijedten szalad egy szekér. És átfordulok a jobb oldalamra, és gondolom jobb lenne istenben hinni, mint paraszt szomszédom, ki már rábízta magát istenre, és kiálmodja belőle az augusztusi termést. Én is paraszt vagyok már itt Bogdányban, én is szeretem, ha megterem a búza, csak estére mindig oly szomorú vagyok, hogy így elmerülök az áthatlan sötétbe. 4 Mi már elmondtuk egymásnak, Bogdány emberei, hogy szeretjük egymást. Jól ide teremtünk. Boldogan és büszkén mondjuk: 226