Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Mécs László

HOLDKÓROS ARCCAL LÉPEGET A CSEND (Részlet) A kompon állok. Lassan hajt a révész. A túlsó partot szívszorongva várom. A holtakat a halál hűs folyóján így hordja át a túlvilágra Cháron. Az erdő most egységes barna tömb, hátán holdkórosként lép, lép a Csönd, pedig bent ezer madár-szív dobog: halál-riasztó kis piros dobok. Fodortalan, fekete a Latorca: halál-tükör, nem csobban, nem zizeg, a hold úgy néz bent, mint egy hulla-orca, — pedig ezer hal fúrja a vizet. Olyan a folyó, mint egy tinta-tó s mintha nem messze megfeneklene — pedig tengerbe húzza biztató ritmus, belső törvény, biztos zene. Olyan a lelkem, mint a barna erdő: egységes tömb, bazalt: hátán merengő holdkóros arccal lépeget a csend, kívülről szent a rend, a csend, de bent: ezer aprócska madár-szív dobog, halál-riasztó kis piros dobok s egy lángszőrű, láng-szarvú szarvason a fák között lidérces Rém oson. 213