Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Mécs László

de messze, messze, messze van! Vak éjszakába veszten meglátom, hogy a vállamon mázsásodó kereszten bimbóznak csöpp, világító piros virágok, kedvesek... Fényüknél lassan indulok s az éjben embert keresek... 208

Next

/
Oldalképek
Tartalom