Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Kovács Endre

indulóknak; lassan elmúlnak a szavak is, mik egykor bátrak voltak, lassan halállá érik az élet, meg nem ért borok szüretjét fanyar szájjal élvezze más, korhadó házak közé morzsolt a sors, ez óriás kerék, nincs öröm, és nincsen fájdalom, közömbös suhogással ömlik a Vág, idegen sorsokban közömbösen múlik az élet, e halálnál lassúbb érverés, varjak húznak el a tájon, és halk szárnycsapásokkal tűnik az ősz... 1932. december, Liptószentmiklós 198